Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész
kas emlőiből. Búcsúköre idevezet tehát a Campidoglio-ra, a Michelangelo kiképezte térre, hol óriáslábakat és Vénusz csodálatos tomporát állítja ki a múzeum, hol a bölcs Marcus Aurelius szobrostól vigyáz Róma népére,29 honnan lelátni a Forum hajdani dicsőségére, s hol (az akkor az Ara Coeli templomot még a lépcsővel összekötő folyosó egy üregében) Abruzzo-i élő anyafarkast tartanak. (Előhang: A természet teremtett gejzírt, vízesést Szökökutat az emberi ész és a kéz. A víz benne le-föl jár, mint e verssorok Sándor lejtemében sántikáló iambusok.) Hová szöktök, röghöz kötött szökőkutak? Hol összefutnak a víz alatti utak? Mélyből törünk elő, s ég felé szökünk és a felszín alatt új folyókká növünk. Lehulló cseppünk lent mind csatornára lel, talajvíz, tároló és patak lesz, ha kell, hol édes, hol szennyes, hol tóviz, hol tenger, H2O élet: növény, állat ember. Hová szöktök, betontalpú szökőkutak? Vizünk folyvást keresi az örök utat! Cseppjeink tükre vajon mi mindent lát? Ugyanazt a képet s más-más molekulát. Deltás Neptunos, szigonyos bronzalak, ki a Naiádok fölött győzelmet arat, Szigonyod hegyén zöldellő patina S a csörgő vízsugár vakító platina. Quattro fiumi, bellissima Navona due meraviglie di San Pietro, e quattro tartarughe anche’l Tritoné ehe vieni fuori e caduti dietro. S hol szörnyek, angyalok, orgonák, istennők delfinek, kagyló-trombiták és a sellők locsolják, fröcskölik, köpködik a vizet, hol szikla sziklának csobogóval fizet, hol a faun, nap mint nap, Diánát leste: szökőkutak bálja vagy te, Villa d’ Este, A Trévi vizével keresztelt szerelmet, úgy szerettem Rómát, ahogy szeretnem tellett... 29 Vigyázott. Sok éve már renoválás alatt bujkál egy kőfaragó műhelyben. 59
