Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész
S' te méltóságos trafalgári szökő a lusta kútvizet húsz yardra fellökő s a devonshirei herceg parkjában levő óriáskút, mit hajt a gigászi erő, fountains, that out of a nation of shopkeepers make occasional poets, painters and seekers. És te washingtoni sudár vízemelő mint az USA elnök, olyan előkelő, no és ön, tropikus, brazíliai kút, lespricceli az elnököt őrző zsarut. 0, újra születni, szökőkútnak lenni! A föld testében üde vízként keringni, hagyni belőlem a szomjas vándort inni, s önmagamat messzire, magasba vinni. Míg a szökőkúttál szökünk föl máma, mint gyerek, a kedvenc pónilovára, holnap aztán, itthagyunk majd, csapot-papot kutunkban az Isten elzárja a csapot. S földünk, (mi szemet adott a galambnak, hogy cseppjéből igyék, s nyelvet a harangnak, hogy ő is magasba szökkentse hangjait) az univerzumban csöppecske hangya itt. [Szökő(k)kutazás? Pár atom kalandja itt] 15. Ty-Gwyn Road, diákszálló, Cardiff Már csak pár szegényes holmijának átköltöztetése végett ment Oxfordba, egy kis bőröndben elfért minden. Cardiffban az állomáson várja az egyetem egy embere, a diákok mentora, Morgan úr, a walesi nacionalista. (Később lánya hárfa, őmaga walesi szóval traktálja protagonistánkat.) Miért Cardiff? Még a vizsgák előtt Oxfordban, behívta Kátét a Merton College-ba, az Oxfordi Magyar Bizottság egy tagja, s közölte vele, hogy a Cardiffi Egyetem helyet és ösztöndíjat biztosított számára. „Nem lehetne inkább Londonba menni?”, kérdezte protagonistánk. „Elvileg igen. De önnek Cardiffot, Wales fővárosát osztották ki.” „Beletették nevünket egy kalapba?”, kérdezte Káté. Az angol férfiú (félkezére béna) kényszeredetten nevetett. A diákszálló egy dombon trónolt, vadonatújan. Százegynehány diákja közül Káté ragaszkodott a külön szobához, mondván, hogy újonnan vett írógépén ő késő estig gépel, s e tevékenység mást zavarna. Az intézményt egy puritán erkölcsű skót férfiú, Cameron úr igazgatta. Vacsorát csak nyakkendősen lehetett kapni és női látogatót bennlakó, a nap semmilyen órájában nem fogadhatott. A szálló egyébként szép, kényelmes volt, jóméretű szobák60