Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész
Hősünket ez teljesen készületlenül érte. Eliz: „Mindig csak az Anne-val hetyegtél, engem meg evett a fene”. „Node hát neked tanulnod kellett”, felelte Káté védekezésül. „Most már nem kell”, lehelte a bankárlányka. 14. Via Giulia, 1. Róma A szerző egyik regényében személyesen, mellékszereplőként jelenik meg Káté, s a regény főhőse, Lehel, meséli el Káté első római útjának történetét. A regény több jó kritikusa nem tudott ezzel az epizóddal mit kezdeni, azért nem, mert önéletrajzi regényének vélte Az istenek-et. Holott arról volt tulajdonképpen szó, hogyan éljük meg második ifjúságunkban, az először megtapasztalt Rómát. A regény főszereplője, Lehel elbukik, egyéb szereplők operaénekes karriert csinálnak és az életrajzi betéttel jelentkező Káté az események krónikása lesz. Adva tehát a két barát, Zádor Pali és Káté, az autók sora, mi Rómába szállítja őket, a Szent Péter bazilika22, hol szerény felkészültséggel amerikaiakat kalauzolnak körbe, a római tolvaj, aki a 64-es buszon, a Termini végállomás előtt ellopja Káté ideiglenes angol útlevelét. Lejár a szabadság, elfogy a pénz, Pali visszatér Angliába, Káté igazolvány híján, helyben marad. A római angol konzulátus nem hisz neki, a Via Giulia 1-be befogadja Mester István, pápai tanácsos, az ott elhelyezett menekült magyar diákok mentora. Elkövetkezik a szeptember, a barokk Palazzo „Rondini” lakói, a „menekültek” és a „hivatalosok” farkasszemet nézve élnek egymás mellett, Káté napi kalauzolási keresete elmegy az esti ivászatokra. Különösen kedvelik a Buco di Baccho című diák- lebujt, (Halász Gáborral,23, Ungár Ferivel24, Pintér Lajcsikával25, időnként Szabadi Csabával26 és Kelemen Zolival27.) hol olcsó és savanyú bor, honnan kőhajtásnyire van a Pantheon. (Káté egy hajnalban elszavalni készül ott Antonius nagymonológját, de ittasan belesül.) Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy Angliába nem juthat vissza, római menekültügyi polgár lesz és talán helybeli egyetemista. Beiratkozik a Római Egyetem művészettörténet szakára. Másnap üzen érte az angol konzulátus: a zsebtolvaj megtalálta útlevelét, mehet vissza, Angliába. Először a szö- kőkutaktól búcsúzik el,28 aztán összegyűjti a vonatköltségre valót (most már nem kocsmázza el) és elbúcsúzik a Via Veneto elérhetetlen, a Trastevere elérhető lányaitól, a Campo di Fiori sarkán a fagylaltostól és pizzástól, a Vatikáni Képtár őreitől, a castelgondolfói tó vizétől és vonattal visszatér Oxfordba. Úgy érzi három római „kényszer hónap alatt” háromezer év kultúrájának emlőiből szopott, mint a Capito- lium tetején az azóta bronzba öntött két csecsemő, Romolus és Remus, az anyafar22 A szerző, úgy tetszik, egy életre eljegyzi magát a bazilikával. 1962-ben könyvtárosi tézist ír róla, s manapság azon fáradozik, hogy a templom átfogó bibliográfiáját összeállítsa. Evégből többször átkutatta a Vatikáni Könyvtár katalógusait. 23 Zenekritikus 24 Firenzei orvostanár 25 Olaszhoni doktor 26 Meghalt 27 Haláláig zürichi basszista 28 Szökőkutazás 58
