Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)

követjük, ha az Igaz Szóban megteremtjük az új, szocialista szellemű esszét, melynek minden mondata a gondolat egy-egy csillogó „ékszerládája”, és melyben a szellem vibrálása sohase önmagáért, hanem mindig az igazságért reszket. Nem beszélve íráskultúránk jelenlegi színvonaláról, mely ugyancsak sürgeti az újszellemű esszét.” (,Kiemelések az eredetiben.)

Érdemes volt megállnunk s elgondolkodnunk az idézett szövegrészen, a benne szereplő fogalmakon és utalásokon: „nemzeti irodalmunk hatalmas folyóirathagyománya”, „a nagy magyar szépirodalmi folyóiratok”, „a modern magyar irodalom nagy nevű folyóiratai” - lennének a példák? Babits Mihály Nyugat-a, Illyés Gyula és Örley István Magyar Csillag-a, Ignotus Pál és József Attila Szép Szója, a Móricz Zsigmond és Németh László nevével fémjelezhető Kelet Népe? Olvasva egy kérdő és három felkiáltójelet írtam a lapszegélyre.

A további szövegben Osvát Ernőtől, „a modern magyar irodalom nagy szervező szerkesztőjétől” származó, a kritikára vonatkozó megállapítás olvasható. A felhívást néhány Bajza Józseftől vett gondolat zárja, mely - ha nem tévedek - az 1837-es Athenaeum programadó cikkének záradéka.

Az eszmefuttatásban kötelezően szó esik a pártos irodalomról, a szocialista realizmusról, az irodalmi sematizmus elleni küzdelemről, de nem nagyon találunk utalást a kortárs román irodalomra, a román szellemi élet példát nyújtó és serkentő hatására. Volt tehát min töprengeni. Értelmünk egyik fele szerint gazdagodtak lehetőségeink, melyekkel, ha konjunkturálisán is, de élni kell. Tapasztalataink óvatosságra intettek: végén csattan az ostor. Ez szinte bizonyosságként élt bennünk, munkatársakban, olvasókban, lerakodott történelmi tapasztalatként, hiszen a közvetlen előzményeket nem nehéz felvázolni.

Egyszer ebből a nézőpontból és látószögből is meg kellene valakinek írnia, annak, aki a kezdetektől tapasztalatilag végigélte, végigcsinálta, a romániai magyar irodalom negyvenöt évének szükségképpen felemás és sok vonatkozásban lehangoló történetét. Nem a szabályosat és megszokottat, az esztétikai mércéjűt a mából visszavetített szempontokkal, hanem a másikat, a szüntelen tiltásokkal szabályozottat, az előírások, hivatalos elvárások, a gondolat és szövegzsigerelő cenzúrázás állandó szempontváltozásai közt vergődőt. A tehetségeket és jó szándékokat szétdúlót, írók és szerkesztők idegzetét felőrlőt, a sorompók és rejtett csapdák közt óvatosan araszolót. Annak az irodalmi létnek a vergődését, melyet a ráparancsolt szempontok sekélyesítettek el, tettek csökevényessé és torzóvá, állandó küzdelmekbe hajszolva hol a kozmopolitizmus, hol a nacionalizmus, hol a sematizmus, hol a formalizmus, hol a negativizmus, s ég tudja milyen - vírusként jelentkező - izmusok ellen. Egyszóval a zsdanovizmus hosszantartó korszakának irodalomtörténeti megjelenését, a determináló hátteret, ugyanis ez az irodalom nem a saját belső törvényei, fejlődésterve szerint alakult, senyvedve, kókadozva, vergődve, a jobbra és igazabbra törekvés őszinte szándékával ugyan, de gyakran, túl gyakran elgáncsolva, sőt megfojtva.

A szerkesztőségi fejléc szerint hivatalosnak tekinthető, okkal óvatos fogalmazású, de általában mégis félbaráti-baráti levelek rengeteget elárulnak arról, hogy időnként és esetenként tenni egyáltalán mit lehetett, és méginkább azt, hogy mit nem. Hány terv, szándék, írói vállalkozás roppant derékba, elsodorva vagy elhallgattatva az írót — ki tudná ma már pontosan számbavenni? Sütő András például nem írhatta meg A kezeket, egy faragó művész tragikus öncsonkításának történetét, egy olyan emberét, aki a szörnyű nyomás alatt sem vállalta a ráparancsolt feladat végrehajtását. Sütőt a tárgy sokáig, hosszú éveken keresztül foglalkoztatta, sokszor beszélt a tervről, egyáltalán nem esztétikai - hanem politikai természetű — nyűvődései felbukkannak leveleiben is: „A kezek-ben próbálom meg a gyeniszovicsi objektivitást, de ahhoz kupola kellene, hogy aláhúzódjék az ember. Ilyen kupolám e pillanatban

29