Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Bárdos B. Arthur: Téli éjszaka (vers)

Lila, vékony ajak a láthatár.

Az értőknek hírnökli: vége.

Sorra kihunynak a hatásvadászó évek...

Csukódó kapuk évszaka.

Ki dönti el: belépő, vagy kilépő az ember?

Csillaga sincs az égnek.

Csillámló roncsaival vívódom folyvást táguló szemmel. Mégis magamagába zsugorodik össze a kilúgozott éjszaka:

évezredzáró szemle.

Honfoglaló, pelyhedző hamu szállong a sebragyás tetemre.

Es megmoccan a néma szemtanú. Segítségért kiált.

A temetők földjébe fütött álmokkal bélelt fedezéket ás az át- s agyoncivilizált kor szájhőse: vacogva ténfereg, mikorra letessékelik a másképp rajta megkönyörülő —,

heroinhavas telek.

1993. január 30-31.