Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Bárdos B. Arthur: Téli éjszaka (vers)
Boncoló kést emel a tél: gyökerekig gémberedő fák bütykös ízületeibe vág -, pedáns higgadtságú a pengeél. Száz km túli sebességgel döfik át áramhajtású mozdonyok a hagyományhű éjszakát, hogy belerokkan konzervatív szivattyújával a szív... Sima parkettán alussza konok álmát klasszikus fóltámadásról a múzeumba tolatott gőzlokomotív. Tarisznyás vándorlovagok kevély sorsát kövezik a várótermek. Szállást csomagolópapír zizegtet az alvók alá. A bennszülött éj fénykarimás villanykörték szennyes szomszédságába dermed. Kint feketén a feketébe kering a varjúkárogás. Majd csönd. S a csönd felett valami más, talán egy távoli nemzet repülőgépe tép a levegő harsány szövetébe, talán egy alumíniumóriás másfélszáz ablakával villogtat fürge Morze-jeleket a jégvirágos űrbe... S lentről gyors válasz üt sebet, tüzes szegét veri az éjszakába. Vonító sorozatvető acél - s vasötvözetű lövedéke süvít a kilyuggatott égbe. Fémízű, hószegény az éj, ha eszméletét veszti. Úgy tűnik, saját ködébe hull odaveszni — 25
