Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Varga Mihály: Forrásvidék (2)
baráti találkozóra. Vendégeket hívtunk szereplésre, eszmecserére. így volt itt nálunk az orosz Rozsgyesztvenszkij, az olasz Moravia, a romániai Beke György, a kárpátukrajnai Kovács Vilmos, a vajdasági Fehér Ferenc, a varsói Csorba Tibor, a szlovákiai Tolvaj Bertalan stb. * * * Végül néhány, egész életre szóló élmény megemlítése dióhéjban. A lángeszű, lánglelkű Fábry Zoltán ezt mondta alkonyattájt Stószon, a kilencezer kötetes könyvtára kellős közepén: - „Eljön az idő, amikor ezek a ma még megátalkodott szlovákok jó barátságban akarnak együtt lélegezni a magyarokkal!” * * * Szervátiusz Jenő - és Tibor - csodálatos szellemi műhelyébe mentünk a kolozsvári hegyen. Ott volt Szekér Ednre és Hatvani Dániel is. Odafelé menet sétálva, azt mondta a nagy taktikus, legendás Balogh Edgár: - „Úgy szolgálhatjátok igazán az itteni magyarság ügyét, ha jó barátságot tartotok a román emberekkel.” Neki volt igaza, csináltuk is. * * * Fehér Ferenc vajdasági költővel egyszer átbeszélgettünk újvidéki lakásán egy egész éjszakát. Amikor hajnalban átmentünk meggyet szedni az anyósa kertjébe, ezt mondta: - „Te, ha egyszer Tito meghal, ez az összetákolt birodalom darabokra fog hullni!” (Nos, útban vagyunk ehhez.) * * * Erdélyben, Zsögödi Nagy Imre kiváló festőművész műtermében ittunk, cseverész- tünk. Egyszer karonragadott, kicsalogatott a kertbe. Volt ott egy óriás malomkő, leültünk rá egymás mellé. Rámnézett a tőle megszokott cinkossággal, és ezt mondta: — „Itt beszélhetünk, itt biztosan nincs poloska. - De azért hozzátette: - Vagy ki tudja! Ezektől minden kitelik!” * * * Legvégül, hogy kissé viccesre vegyem a témát, megemlítek egy kedves esetet. Saj- kódon voltunk Szekér Endre barátommal, kollégámmal, Németh László író nyaralójában. Megérkezésünkkor a kedves feleség megkérdezte: - „Mivel kínálhatom meg magukat a fáradságos, hosszú út után?” És sorolta a választékot. Mire én: - „Ne tessék haragudni, a magam részéről semmit, de semmit... nem vagyok hajlandó... visszautasítani.” (A siker óriási volt.) K- rYl. -j-i—t a.*o. A* —* Ky,. c. Dedikáció a Nagyon fáj (1936) című kötetben 81
