Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Varga Mihály: Forrásvidék (2)

* * *

Hányszor, de hányszor hívattak! Például Határ Győző-ügyben. A régóta Londonban élő emigráns íróval rendszeresen tartottam a kapcsolatot. Dedikálva küldte terjedelmes köteteit a címemre. Egyszer azt mondta a minisztériumi osztályvezető: — „Te koma, ha te nem vagy megtébolyulva, akkor én hülye vagyok!” — „Miért?” - „Mert Határ Győző persona non grata nálunk, érted? Papol a rendszer ellen a londoni rádióban.” - „De igazat papol, nem?” — kérdeztem. - „Persze - így szólt a válasz -, de ki az a marha, aki megmondja az igazat?”

Egyszer Rényi Péter, a mondvacsinált esztéta — mellesleg a Népszabadság helyettes főszerkesztője - megtámadta Határ Győzőt egyik cikkében. Erre Határ levélben válaszolt neki, amit persze nem közöltek le. Őrzöm a levelét, amit akkor írt, abban a reményben, hogy majd a Forrásban megjelenhet. Nem jelenhetett meg. Miért? íme. Megint hívattak.- „Remélem, nem gondolod komolyan, hogy Határ Győző mellett kiállsz?” - „Istenem, ezek mindent tudnak - ezt gondoltam akkor. - De honnan a fenéből?”

* * *

Hívattak Zám Tibor, Hatvani Dániel, Buda Ferenc miatt is: minek kell „ezeknek” akkora szerepet kapniuk?- „Például Budával mi a baj? - kérdeztem. - Népi is, magyar is, jó értelemben forradalmi is, ráadásul még tehetséges is.” — „De be volt csukva 56 miatt” — így hangzott az érvelés. Zámnak meg nem felejtették el a Hortobágyi jegyzetek című könyvét, melyben sok-sok kommunista disznóságot tett szóvá. Egyszer az egyik pártbeli osztályvezető így érvelt: - „Te Miska, ez a Zám még öltözködni sem tud rendesen, mindig gyűrött, ápolatlan.” Mire én: - „De hiszen Adynak szifilisze volt, Berda József nagyokat fingott a fogadásokon, József Attila meg pszichiáterhez járt, mielőtt a vonat alá vetette volna magát.” — És hogy mondjak kemény kritikát olyan bölcs íróról is, akit egyik példaképemnek tartottam, még ezt mondtam: „Veres Péter meg zsugori volt világéletében!” Mire ő: - „Látod, ilyenek ezek a népi írók!”

* * *

Három fő dolog jellemezte az első években legfőbb törekvésünket.

1. A stabil, tehetséges, kritikus szellemű szerzői gárda kiépítése. így találtunk rá nagyhirtelen Benkő Ákos kitűnő felkészültségű, kunszentmiklósi tanárra, aki rendszeresen tudósított a vajdasági magyar szellemi élet történéseiről. így nyertük meg ügyünknek Ortutay Gyulát, Németh Lászlót, Szabó Pált is. (Kezdettől célunk volt!) És a halasi legendás hírű irodalomtörténészt, Katona-kutatót, Sütő Józsefet.

2. Kapcsolatokat építeni ki hazai és külföldi szellemi műhelyekkel. így lett idehaza gyümölcsöző barátságunk sokféle lehetősége a Tiszatáj, az Alföld, a Jelenkor, a Vas Népe, a Napjaink stb. szerkesztő gárdája.

És a környező országok magyar nyelvű orgánumai is, a kolozsvári Utunk, a Korunk ugyanott, a marosvásárhelyi Igaz Szó, a pozsonyi Új Szó, a szabadkai Híd és az újvidéki Magyar Szó, egyebek mellett.

Mindenhová elmentünk, mindenkit vendégségbe, szereplésre hívtunk, nem tudtunk betelni azzal az örömmel, hogy tárt kapuk vártak bennünket mindenütt.

3. Új és új kezdeményezésekbe fogtunk. Lebonyolítottuk sikeresen az első országos szociográfiai kongresszust. Megszerveztük a vidéki írók országos találkozóját. Létrehoztuk a Forrás-díj alapítványt. Meghívtuk rendszeresen a megyei vezetőket

80