Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Bárdos B. Arthur: Téli éjszaka (vers)
Bárdos B. Arthur Téli éjszaka (A hatvanéves J. A. -vers parafrázisa) Légy fegyelmezett! Kimúlt az ősz. Emlékét süllyesztik a szedelőz- ködök... Az alkonyi ég a fellegek fényerezett legyezőjén ég. Lengő homály függönyén által lopakodva, berzenkedő holdba harap a fagy. Az imént még időtlen átmenet most tömény éj kristálya: csiszolatlan magány. Agonizáló erdőfoltok a vidék rákos ábrázatán fertőzik meg az utolsó reményt. Áttetsző jégcsapig vetkőz a táj. Síkos hátán egyensúlyozó szél kapálóz, elcsusszan, amíg a dombra kopárkodó bokrok csenevész karjai közt elalél. 24
/
