Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - Lengyel András: Az „elrejtőzött világegész” keresése (József Attila gondolkodói alkatáról)

rögzítés eleve nagyfokú tudati cenzúrával jár; a szabad-asszociációk természetes létmódja az élőszó). (2) Egy, az asszociációkra tudatosan reflektáló, „meta”-vonulat, s (3) egy minden értéket átértékelő, tudatosan negativizáló tendencia. A versekből, pl. A Dunánál címűből kirajzolódó József Attila-képtől részben bizonyos „képzelgések”, részben pedig - s döntő részben - ez a negativizáló törekvés üt el. Ez természetes, ha tudjuk, hogy az önmagát tudatosan analizáló költő a Szabad-ötletek jegyzékében a pszichoanalízis szabályai szerint járt el. Azaz: tudatosan olyan mozzanatokat keresett önmaga tudattalanjában, amelyek - éppen kellemetlen tartalmuk révén - addig elfojtódtak, s amelyek, vélte, éppen elfojtásuk révén idézik elő betegségét. S ez még csak az önanalízis első stádiuma volt; József Attila azt is jól tudta, hogy az analitikus kánon szerint az elfojtások felszínre hozása „a realitás elve által felvilágosított tudatot” kell, hogy eredményezzen. Azaz: a kiinduló állapothoz képest egy merőben új állapot elérése a cél. Ha tehát bizonyos érték, mint neu- rotizáló mozzanat ismertetik föl (vagy ilyenként gyanítható), akkor azt az értéket - a mindennapi konvencióval szembekerülve is! — át kell értékelni.

Tverdota György, kiváló filológusként, már szembesítette a Szabad-ötletek értékelveit A Dunánál értékelveivel. Tanulmánya a következő ellentét-rendszert íija le. 1. „A mélylélektani önvallomásokban [... ] a szülő-gyermek viszony - különféle módon - konfliktusos oldalai nyomulnak előtérbe.” „A Dunánálban ellenben [... ] a szülő-gyermek viszonyról alkotott kép következetesen konfliktusmentes. A költő kiszűr minden kínos emléket.” (Tverdota György 1994. 81.) 2. „Az ideális és önleleplező önarckép” oppozíciós rendszerét pedig a munkához való viszony ellentéte jellemzi. ,A Szabad-ötletek egyik vezérmotívuma a munka elutasítása, panasz a munkakényszer miatt, a munkából élők megvetése.” A Dunánál második strófájának témája ugyancsak a munka, de értékelését egy világ választja el” a Szabad-ötletekben mondottaktól. A versben „a költő azonosul a munkával, vállalja a tevékeny életet, léte egyik alapértékének tekinti azt” (Tverdota György 1994. 84.) 3. Az „ellentét a vallomások és a költemény világról alkotott víziójában is tevékenyen jelen van. A Dunánál a rend és az egyensúly világát tálja elénk, a Szabad-ötletek a káoszét, az egyensúly hiányáét.” (Tverdota György 1994. 86.) Tverdota emellett egy metasíkon konstatál egy negyedik ellentétet is, szerinte ugyanis a két szöveg „formateremtő elve ugyancsak ellentétbe állítható egymással”, s az egyik (a vers) mögött a bergsoni teóriát, a másik (a Szabad-ötletek) mögött pedig a ífeudi teóriát véli felfedezni.” (Uo.)

Nyilvánvaló, az az értelmezői apparátus, amellyel Tverdota megragadja az összefüggéseket, eltér e dolgozatétól. (A Szabad-ötleteket például én egyáltalán nem „vallomásnak”, élménykiáramlásnak tartom, stb.) De, úgy vélem, Tverdota valóságos összefüggésekről szólt. Am ezekben az ellentétekben nem az az érdekes, hogy a vers és az önanalízis értékrendje eltér, sőt szembenáll egymással. Ez a szembenállás a korábban mondottakból könnyen megmagyarázható. A puszta szembenállásnál fontosabb az, hogy csak olyan dolgok állhatnak egymással szemben, amelyek valamiképpen egybetartoznak, összefüggenek. Ezek ugyanis éppen azt az értékkört jelölik ki, ami a költő számára fontos volt. A döntő tehát az, hogy az az ellentét-rendszer, amelyet Tverdota leír (s amelyet még tovább részletezni is lehetne), oly fontos volt a költő számára, hogy lényegét analitikus önértelmezéséből átemelte versébe is. A Dunánál ugyanis — s ezt jól veszi észre Tverdota - maga is egyféle önértelmezés; a vers „bizonyos értelemben nem más, mint óriási szellemi erőfeszítés a »ki vagyok én?« kérdés megválaszolására (Tverdota György 1994. 79.) Azaz, A Dunánál elvont szinten, de egy másik dimenzióban folytatta a Szabad-ötletek önértelmező, önmeghatározó műveletét, s ehhez részben azonos elemeket mozgósított.

71