Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - Lengyel András: Az „elrejtőzött világegész” keresése (József Attila gondolkodói alkatáról)

(Majd, sajnos ismét „világot hamvasztott el” lelkében, ahogy egyik versében nagyon szabatosan írja [JAÖV 2: 252. ].) De az tagadhatatlan, hogy nemcsak egyszerű passzív résztvevője volt Rapaport Samu, majd Gyömrői Edit analízisének, hanem önmaga analitikusa is. Reflektált önmagára, sőt - ahogy Erős Ferenc éles szemével észrevette - „a pszichoanalízist magát is analizálta - éppen az interszubjektív viszony szempontjából. Ezt teszi tulajdonképpen már a Rapaport-levelekben, s még inkább a Szabad-ötletekben, mely voltaképpen a pszichoanalitikus kapcsolat természetéről szóló »értekezésként« is felfogható.” (Erős Ferenc 1992. 292.) Ez, természetesen még tovább komplikálta gondolkodástörténeti helyzetét (s érzelmi diszpozícióit), s az is kimutatható lenne, igyekezett korrigálni pszichoanalitikus orientációját (például a katolicizmus bizonyos tételeinek integrálásával). A folyamat azonban, végső lényegét tekintve, legalábbis a Szabad-ötletek jegyzéke után már föltartóztathatatlan volt. Az Eszmélet írásakor, láttuk, még csak odáig jutott el, hogy megrendültségének engedve kimondta „a törvény szövedékének fölbomlását”. Az Eszméletet követően azonban - ezt a megrendülést kompenzálni igyekezvén - egyre görcsösebben, egyre végletesebben kereste azt az akármilyen kicsike bizonyságot, amibe — legalább önmagát illetően — belekapaszkodhatott. De ezért a bizonyosságért egyre mélyebbre kellett lehatolni önmagába, egyre irracionálisabb régiókban kellett kauzalitást keresnie. S végül eljutott „a környező dolgok szimbolikus felfogásának kényszeréhez”, amelyet előbb környezete (pl. Ignotus Pál), majd kezelőorvosa, Bak Róbert is már nem-normálisként, betegségként értelmezett. (KJA 2: 1019.)

Ám e tünetek gondolkodástörténeti szempontból roppant érdekesek és tanulságosak. Ignotus Pál szerint a következők történtek: „Egy nyári napon [1937-ben] feldúl- tan találtam szobájában, mert rájött a titokra, hogy közös takarítónőnk, Juli, meg a »Flóra«, meg a »Berci«, meg a »Bak doktor« összejátszanak ellene, aminek kétségbevonhatatlan bizonyítéka, hogy az íróasztalán, az ócska sajtosdobozban, melyet hamutartónak használt, három elégett gyufaszál elmozdult a helyéről”. (KJA 2: 979.) Bak Róbert, Ignotus Páltól félig-meddig függetlenül, hasonló tapasztalatokról számolt be: „Flóra leveleit számolgatta, többször maga elé mondva, hogy hármat kapott. Ellenséges hangon faggatott, hogy a szobámban levő relief mikor és miért került oda. „ Szentháromság — a harmadik, aki Máriához tartozik, éppen József — mondta jelentőségteljesen, a reliefre célozva, szaggatottan, érthető összefüggés nélkül.” Majd: „A három levél, háromszor egy-egy héten kezelés, szentháromság, a kilences szobában volt a szanatóriumban, kilenc az háromszor három, egyszerre világos előtte, hogy ezek mind összefüggnek, ezek nem lehetnek a véletlen játékai, »a dolgok hosszú ideje meg vannak rendezve«, »figyelmeztetni akarnak valamire az emberek«. [... ] Valaminek a középpontjába került, minden összefügg.” (KJA 2: 1019., 1029.) E tünetek alapján Bak doktor föltette a kérdést: „mi ez a katasztrofális zavar, miért válnak egyszerre jelentőségteljesekké a külvilág legmagátólértető- dőbb tényei, miért jelentenek mást, és miért kerül vonatkozásba a kívülálló dolgokkal minden érthető alap nélkül?” (KJA 2:1019.) Válasza a skizofrénia diagnosztizálása, s e diagnózisát egy neves német pszichiáter, H. W. Gruhle kritériumaira alapozta, aki szerint: „a betegség következtében sajátos élmény jön létre: a jelentőségélmény (Bedeutungserlebnis); [... ] A beteg sem az észrevevés elemi részeiben, sem az értelem megélésében (Sinnerlebnis), sem az intelligencia működésében nem zavart, hanem a környező dolgok szimbolikus felfogásának kényszere az, ami ilyenkor elhatalmasodik.” (Idézi Bak Róbert, KJA 2: 1019.) Bak Róbertnek nyilván igaza volt, diagnózisát, minden jel szerint, a kor színvonalán állva hozta meg; azt pedig, hogy e tüneteket a mai pszichiátria hogyan értelmezi és minősíti, orvosi kérdés, az irodalomtörténész nemigen szólhat bele. De azt észre kell vennünk, abban a

68