Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - Lengyel András: Az „elrejtőzött világegész” keresése (József Attila gondolkodói alkatáról)
meghatározza azoknak a kérdéseknek a körét is, amelyeket egyáltalán érdemes feltenni. Az egyéni cselekvések, az intellektuális teljesítmények, a történelem menete, a jó és a rossz, a szép és a csúf stb. csak a tradíció vonatkoztatási rendszerén belül bírnak értelemmel és jelentőséggel. De a tradíció egyúttal börtön is, melyből nem lehet kitörni.” (Forrai Gábor 1994. 11.) S ha az ember, bármi okból mégis kikerül saját tradíciójából, biztonságát, cselekvései „természetességének” élményét veszti el; beléjekódolódik az egymással viaskodó beállítódottságok harca, az örökös benső feszültség. Igaz, a tradíción kívül kerülésnek (amely persze teljes soha sem lehet) van egy nagy intellektuális előnye is. A tradíciók ugyanis, ahogy Paul Feyerabend úja, csak egymás segítségével bírálhatók, azaz érthetők meg és láthatók át. (Vö. Forrai Gábor 1994. 11.) Aki tehát valamiképpen több tradíciótól is megérintett, az lehetőséget kap e szükségképpen külsővé vált tradíciók érzékelésére, többé-kevésbé pontos átlátására. S ez, bár lelkileg gyötrelmes, kulturálisan mindenképpen gazdagító. A tradícióvesztés azonban mindig konkrét folyamat, eredménye egy konkrét egyedi gondolati szerkezet, s így minden tradícióvesztés más és más. József Attila gondolkodásának specifikumát is az ő egyedi — sajátos szociológiai inkongruenciaként leírható - élethelyzete alakulása teremtette meg. E folyamatban, minden jel szerint, első fázisban Makai Ödönnek jutott kulcsszerep. Beney Zsuzsa azt írja róla, hogy a kutatás nem fogta föl kellően jelentőségét, nem mérte föl szerepét. Ez igaz, de csak féligazság. Szerencsére, ha nem is teljes intellektuális hozadékát illetően, a Makai Ödön közvetítette legfontosabb mentális mintákat a kutatás már leírta, illetve elemezhetővé tette. József Jolán emlékező könyve (1940. újrakiadva 1989), a költő levelezése (JAVL), s más adatok egyértelművé teszik, hogy Makai három ponton szólt bele József Attila életmintájának átalakulásába. (Azon túlmenően, hogy lehetővé tette a tanulást, s így biztosította a társadalmi mobilitás legfontosabb föltételét.) 1. Instabillá tette József Attila hozott életmintáját, hiszen Jolán Lippe Lucie-vé változtatásával alapvetően megváltoztatta a testvérek egymáshoz való lehetséges viszonyát. A fiatal költő, tudjuk, egy ideig magázni is kényszerült nővérét. „Jocó”, akihez az első fönnmaradt verse is íródott, számára lényegében elveszett. Ennek szinte emblematikusjele József Attila 1922. augusztus 17-i levele, amelyben ezt úja Etusnak: „A testvéri kötelékre vonatkozólag azt mondám nagy hittel, hogy az bennem elszakíthatatlan, úgy Te irántad, mint Lucie iránt, avval a különbséggel, hogy Neked Isten világ előtt öcséd maradok, míg Lucienak csak belül. Emberek előtt soha!” (JAVL 31.) Ezzel valójában az érzelmi biztonságot adó családi szolidaritás rendült meg, bomlott végleg föl. 2. Jolánnak ez a József-család többi tagja fölé emelése és a többiektől való társadalmi elhatárolása ugyanakkor József Attila számára mint erős, már-már az önfeladásig eljutó alkalmazkodási kényszer, mimikri jelent meg. Akár tetszett, akár nem, szinte mindenben alkalmazkodnia kellett a Makai képviselte szociokulturális mintához - s ezt közvetítette feléje Jolán is. (Jellemző e tekintetben, hogy József Attila 1921. május 22-i levelében egyebek közt ilyen sorok olvashatók nővére egyik, intelmeket tartalmazó leveléről szólva: „ebben [ti. a levélben] arra int [ti. Jolán Attilát], hogy csiszoljam magam, legyek mindenkihez simuló és udvarias, ne keltsem fel senkinek az ellenséges érzületét”. [JAVL 22. ] S mindezen túl: éppúgy meg kellett tanulnia és el kellett fogadnia, hogy a fahéjat zimetnek mondták Makai köreiben, mint a késsel-villával való étkezést, vagy azt, hogy ő Makai házasságában zavaró tényező: szociális anomália. Olyan tagja a (formális) új családnak, aki jobb, ha távol van — Makón, Szegeden, vagy máshol. A Makai Ödön- József Jolán házasság ugyanis Makai számára is szociokulturális közege részleges elvesztését jelentette; ő maga is felemás, zavaros élethelyzetbejutott s gondjait minimalizálnia kellett. 3. Makai (s Makainak Jolán által is közvetített) elvárásai állandó teljesítménykényszerként jelentek meg József Attila számára. Jellemző, hogy 58