Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - Lengyel András: Az „elrejtőzött világegész” keresése (József Attila gondolkodói alkatáról)
lyóirat, amely kései nagy verseinek szinte kizárólagos fóruma lett, a liberalizmus bizonyos elveire utaló Szép Szó nevet kapta - magától József Attilától. Aki ismeri József Attila gondolkodását, persze, jól tudja, e váltások soha sem valami abszolút újat jelentettek pályájában; a korábbiakból mindig továbbvitt valamit, megőrizte korábbi önmaga bizonyos elemeit. Valamiféle mélyebb kontinuitás a váltások fölszíne alatt kimutatható. A váltások ilyen sorozata, kivált így, összesűrítve előadva, mégis nyugtalanító. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: mik ezek? Az elvtelen köpönyegforgatás ismétlődő esetei (ahogy még Nagy Lajos is vélte)? Vagy, ellenkezőleg, egy (eddig kellően végig nem gondolt) lineáris fejlődés egymásra épülő és egyre magasabbra jutó stációi? Megítélésem szerint egyik sem. E váltások, legyenek bármily nagyok és végletesek, nem magyarázhatók egyszerű köpönyegforgatással. Nem lehet visszavezetni őket anyagi előnyökre, karrierszempontokra, vagy valamiféle - élethelyzet diktálta - elvtelen megalkuvásokra. (Ha valami, hát legföljebb az ismétlődő sérelmek azok a mozzanatok, amelyek majdmindig kimutathatók, de önmagukban ezek sem nyújtanak kielégítő magyarázatot.) De nem értelmezhetők e váltások vonalszerű, lineáris fejlődésként sem. Nem arról van szó, hogy József Attila minden egyes váltással egy magasabb fejlődési fokra jutott volna, s az egyik pozícióból harmonikusan következett a következő, egyre magasabb rendű pozíció. Itt bizony valóságos ellentmondások mutatkoznak - olyanok, amelyek nem oldódnak, nem oldódhatnak föl mindenestől a rákövetkező fázisokban. Sőt, kimondható, egy elvontabb szinten ezek az ellentmondások József Attilánál olykor egyidőben is jelentkeztek. Tverdota György József Attila, 1936 május című tanulmányában (Tverdota György, 1994) szépen dokumentálja, hogy József Attila a Szabad-ötletek jegyzékében és A Dunánál című ódájában, nagyjából egyazon pillanatban, problémáira diametrálisan ellentétes válaszokat adott. Bizonyos, e váltások egyik része nem csupán József Attilára jellemző; a váltásokon keresztül való tájékozódás a modernitás politológiai jellegzetességei közé tartozik. A modernitás nagy ideológiai irányzatai (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus) ugyanis olyan vagy-vagy szerű választások elé állítják az embereket, amelyek a valóságos és (az ember számára) lényeges értékek széthasadását vonják maguk után. Bizonyos értékek az egyik, bizonyos értékek másik, bizonyos értékek pedig a harmadik opcióban vannak csak jelen. (Vö. Körösényi András 1986.) Az irányzatok logikai szerkezete kizárja, hogy ezek az értékek egyszerre és együtt legyenek meg. Ha az irányzatok egyikét választom, az összes többiről le kell mondanom; nem választhatom egyszerre ezt is, azt is. Márpedig ezek a főbb értékek lényeges és fontos értékek, az egyes ember számára szükségesek. A demokratikus rendszerek választási váltógazdaságai éppen ezt az igényt elégítik ki, amikor ismétlődő választások formájában megadják az új és új váltások lehetőségét, s intézményesen lehetővé teszik, hogy a választással az emberek az addig háttérbe szorult értékek képviselőit kormányra juttassák. Azaz: a pártok változó sikerének mélyén voltaképpen a társadalom pillanatnyi értékváltásai állnak. Az értékváltásoknak ez az intézményesített és szabályozott formája azonban József Attila váltásainak legföljebb csak általánosságban mozgó magyarázatát adja. A demokratikus választásokban realizálódó legitim értékváltásokat ugyanis összekapcsolja, sőt összetartja az elveknek egy bizonyos (demokratikus) kontinuuma; bizonyos elveket valamennyi nagy irányzat elfogad és továbbvisz, a váltással csak az „egyoldalúságok” kiegyensúlyozása folyik. József Attila váltásai azonban ennél a nyugat-európai sémánál komplikáltabbak és nyugtalanítóbbak, sőt esetenként szélsőségesebbek. Nincs meg az egyensúlyuk, kiegyenlítettségük. Sőt a kései József Attila költészete, mely voltaképpen egy fiatalember költészete (még halálakor sem volt 33 éves!), éppen az egyensúly hiányát, az ellentétek végletes küzdelmét rögzíti meg. Bizonyos tehát, 55
