Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - Lengyel András: Az „elrejtőzött világegész” keresése (József Attila gondolkodói alkatáról)

ságosan megalkuvó cím, kompromisszumos, meglátszik rajta, hogy Gerlei ajánlotta, aki tavaly még szociáldemokrata volt, két évvel ezelőtt anarchista, azelőtt l’art pour l’art-ista, s hónapok múlva lesz csak fasiszta, addig pedig, hogy neokatolikussá váljon, még két év is eltelhet.” (KJA1: 436.). S szinte természetes, hogy Nagy Lajos is szóvátette a versek átírását, a gondolati váltások e jellemző mozzanatát. (Vö. KJA 1: 441.)

Tverdota György, aki Bokor László gyűjtése nyomán sajtó alá rendezte a kortársak József Attiláról írott különféle cikkeit, így az előbb említetteket is, mindezeket az állításokat erkölcsi vádként fogja föl, s hárítani igyekszik őket. (Vö. KJA 1: 756.) Ez érthető is, hisz nehéz elfogadni, hogy pl. Nagy Lajos „hitvány kis Gerlei”-je (Tarján Tamás szavai ezek), a nagy költő valóságos hasonmása volna; vagy azt, hogy verseit József Attila a konjunktúra változásai szerint alakította. Ám e vádakban nem ez a minősítő fölhang, nem a megítélés az igazán érdekes. Sokkal érdekesebb az, ami a vádak mélyén ismétlődően jelen van: a váltások sorozata. Ezt ugyanis Fé- jáék - függetlenül erkölcsi ítélkezéseik jogosultságától, vagy jogosulatlanságától - jól vették észre. Ha gondolkodás-történeti szempontból áttekintjük József Attila „klasszikus évtizedét”, az 1927 és 1937 közötti éveket (hogy ne is beszéljünk a pályakezdés útkereséséről), azonnal szembeötlik, hogy e nem túlzottan hosszú időszak is több, ellenpontozó-tagadó váltást mutat. József Attila ebben az évtizedben szorosan kapcsolódott előbb a Századunk köréhez, amely ideológiatörténeti szempontból szociális színezetű radikális polgári liberalizmusként írható le.

Majd, nem sokkal később, az Előőrs köréhez csatlakozott, amelyet viszont az előbbi irányzat riválisaként és ellentéteként nemzeti radikalizmusként lehet meghatározni. De, tudjuk, ez sem volt még a végállomás; az Előőrsös, Bartha Miklós Társa- ságos szakaszt, újabb váltásként a radikális marxista szocializmushoz, az ún. kommunistákhoz való csatlakozás követte. Ebben az újabb szakaszban, mint közismert, nemcsak szervezetszerű tagságot vállalt, azaz az illegális kommunista párt tagja lett, de a legfontosabb, költői szereptudata is átalakult: a proletariátus költő- jeként azonosította magát. E történet külső rétege viszonylag jól ismert, sokat és sokszor írtak róla az elmúlt évtizedekben. Am ez sem lett (egyesek minden misztifikációja ellenére sem) a világnézeti fejlődés csúcsa, előzményeként is integráló kiteljesedése; ez még mindig csak átmeneti állomás, ideiglenes eszmetörténeti pozíció volt. Viszonylag hamar újabb váltás következett. A kommunistákkal meghasonlott költő - akár kizárták, akár lehagyták, akár ő maga lépett ki - a radikális marxista szocializmus legradikálisabb nemzetközi ellenpólusához, a nemzeti szocializmushoz csatlakozott. Ez a fordulat persze - érthetően, de aligha helyeselhetően - nem kapta meg a kellő figyelmet, így jelenleg ez az epizód jórészt homályban van. De volt; ezt írásos dokumentum is (József Attila Nemzeti szocializmus című és kezdetű kéziratos cikke), emlékezés is (Szántó Judit 1986. 110., 87.) bizonyítja, s tény: egy rövid ideig Rátz Kálmán köréhez tartozott. Tudható azonban, e pozícióban sem maradt meg, újra váltott, s most - Rátz Kálmán után - a megújuló szociáldemokráciához, e marxista gyökerű, de már reformista, nem-radikális irányzathoz közeledett, amely - jellemző ez József Attila váltására - a nemzeti szocializmus elleni harcból nyerte megújulásra energiáit. E váltás újdonsága maga is egy újabb ellentmondás: a szociáldemokráciához való csatlakozásai a radikális politizálást egy pragmatiku- sabb színezetű, mérsékeltebb politizálás váltotta föl. Am ez a változásnak csak egyik rétege, szintje volt: az utolsó évek freudomarxizmusa egy belső, nem-politikai szinten nagyon is radikálisnak tekinthető. S bár ez a pozíció már többé-kevésbé megmaradt, ám ezek az utolsó évek is valamiképpen mégis újra módosultak. Hatott rá a katolicizmus, majd fölerősödtek liberális vonzalmai, s aligha véletlen, hogy a fo54