Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kalóz Edit: Mutatványok; Nektek; Melancholia; A szürke herceg monológja a karnevál végén; Hajnali sziluett; A szürke herceg útja hazafelé (versek)
Kalóz Edit Mutatványok a) Ott gubbaszt fönn az Egy, gótikus Himalája-hegy, bölcsessége rettentő, alatta görög az Idő. (II) Egyszer életre kelt egy zongora, kislánnyá változott, madarak röpködték körül, szökellő hangsorok. Fölfelé húzta őket egyre valami messzi és boldog dolog: talán már oda is értek, de erre nem gondolok. (III) Lendül szoknyám, varkocsom, kötéltáncról álmodom. Foszlott kötél, éppen-ernyő, mégis, mint egy könnyű sellő, én, a súlyos-súlytalan, labdán gördülök tova. (IV) Ovális, fénylő jade-kő a világ. Ne nézz így rám: tudom! Bennem pörög, összetartom, körbezárom, óvom.
/
