Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kalóz Edit: Mutatványok; Nektek; Melancholia; A szürke herceg monológja a karnevál végén; Hajnali sziluett; A szürke herceg útja hazafelé (versek)

Nektek

Idegenségünk páncélja mögött ott van esendő hasonlóságunk.

Melancholia

Ősz van vagy tél: valamilyen évben valamilyen évszak.

Nagyon távoli csöndet érzek.

Lemondó pihenés - puha barna pléd, házak fölött könnyű, sűrűsödő köd,

félhomályban néha átmerengő gondolatok arról, hogy gondolhatnék valamire.

Fáradt vagyok.

Lelkem duzzogva a szobasarokban kuksol.

Lehetne gőzölgő tea - nem várok látogatót. Csiga-időbe tértem, rebbenő kezem figyelem, ősrégen leütött moll-akkord halkuló lüktetésében utazom, testetlenül, a csönd felé.