Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)
költöznek a házba és befűtenek: a fiú 8 mm filmjeivel. A tűzvészben a ház kiég, vele Kamár első „könyvtára”, csaknem 200 kötet gyerek és ifjúsági könyv. De mi ez a szomorúság ahhoz képest, hogy 1944 Pünkösd Vasárnapján deportálták a zsidókat (háromszázegynéhányan végzik ott, talán ha száz érkezik haza), hogy az 1940-45-ös háború kétszáznál több katonaáldozatot követel, hogy a beözönlő oroszok asszonyokat becstelenítenek meg és férjeket hajtanak el „malinki robotra”, melyből 5-10 évvel később, vagy soha nem térnek haza. Hősünk azonban - ritka versei egyikében — mindezt szublimálja, s Bajára, mint a boldogság honára emlékszik vissza. * A bőség városa Jegenyesor, halatváró vizek ó-templomok, régi ciszterek hona, Szentháromság tér, meglátni tégedet hetedhét országból eljöttem haza. Elmémben hordtam ezt a költeményt mint számban a görögdinnye illatát, Tóth Kálmán és Jelky András utúdaként Tiirrt köszöntőm s vele Dunánk kishugát. Fürdés, evezés, motorcsónakázás, hol az élet fenékig csak strandolás - vized tükrében megcsillámlik Baja városom lágy szíve, Sugo-Vica. Udvöz légy! S te csípős halpaprikás, s te, bogrács alatt fellobbanó parázs. Az évek gyakran sötéten repültek, háborúk zúgtak itt is, forradalmak; árvizet, tűzvészt, deportálást küldtek, hídrombolást - égi s földi hatalmak. Aztán csend lett, s holtakat temettek fokosok magyarok és bicskás rácok. Sokacok, svábok ugyanúgy szerettek Mint a zsidók, szerbek, meg bunyevácok. Lelkűkben egykor mind magyarok voltak - a viszály szítók bármit is papoltak. A rabbi megkóstolta a disznótorost, találkoztunk reformátusokkal éjféli misén, s egy ateista rendre elbandukolt a húsvéti körmenetre. Ez volt hát egykori pátriám, Baja. Itt élesítette kardját Damjanich Mészáros Lázár is idejárt haza s a gimnáziumban tanított Babits. Úgy látom a tájat mint Éber Sanyi bácsi. Tőle kölcsönzőm a palettát; Ybl Miklóst, Maricsot és Nagy Istvánt a város természetes arányai tervezés előtt: látni tanították. Itt tanultam úszni, lestem a szoknyát, amott kiabáló csókára leltem, melyek ellepték főnt a szerb templomot. A víz tükrében a parafadugót figyeltem — Mondd Imre, mondd ki:„itt voltunk boldogok. ” 4. VERÁN KAI VILLA Ma „Gemencnek” nevezik ezt a szigetet is, védett terület. Veránka az erdőszakasz közepén helyezkedik el, a Sióvidékkel kezdődő és Szeremlével végződő, mai Gemenc egységében. Popsi alakú, 3000 holdas sziget, egyenes vonalát a Nagydunának, hajlatait a Véndunának nyújtja. A sziget sarkán álló villa Kamár igazi szülőhazája. Nem emlékszik arra, hogy mikor vitték ki először ebbe az új épületbe, mi 1939-ben állt talpra, mivel elődjét elmosta az 1937-es zöldár. Az élet rendje volt, hogy június- * * Forrás, 1990. nov. 71-72. lap 25
