Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)

bői, anyja összecsuklik. Hátul köréjük sereglenek, anyját kiviszik, őt egy ismerős néni fogja kézen, viszi haza. Apja is előkerül, a Sugovicáról, ahol éppen dobózott, bejön Teréz néni, a középkorú sovány szakácsnő, megérkezik - szokása szerint fiake- ren - Szász doktor. Anyja a zöld szobában fekszik, dudorodó hassal a díványon, halottsápadt. Később magához tér, fölkel, teszi a dolgát.

A ház vadonatúj, szép, tágas városi ház, öt szobával, két W. C-vel, fürdőszobával ellátott. A padlás - a kisfiú gyönyörűségére - hatalmas, fölaggatott szarvasbőrök száradnak benne, a hátsó terasz alatt ólak vannak, benne csirkék, máskor fészküket vesztett kissasok és lyukaikból kilakoltatott rókák. A pince mély, csakhamar parányi szőlő két hordó borának ad lakhelyet, s négy esztendővel később, a bajai hídbombázások idején, óvóhelyül is szolgál. A kertben elemista barackfák, almafák, sarkában garázs, benne az új autó, a „Kadett”. Jómódba hajló világ ez, még akkor is, ha az autó a cég tulajdona, még ha a fiú apjának vadász passzióját részben a cég fizeti. Vagy úgy, hogy a megvett erdőkkel együtt jár a vadászjog, vagy úgy, hogy a környező földek közül a Réti puszta az ópapáé, vagy pedig oly módon, hogy az édesapát — aki híres vadász - mindenfelé hívják, az apróvad hajtóvadászatától kezdve a szarvaslesig. Egyszer Széchenyi Zsigmond is hívta, jönne-e vele Afrikába? Ám felesége éppen vele volt terhes. „Miattad nem mehettem Tanganyikába”, mondogatja időnként, ha fia nem jár kedvében.

Az elemi iskola első osztályába, a Tanítóképző Gyakorlóiskolájába íratják. Szabó Zoltán az osztályfőnöke. Tud már írni olvasni, csupán a kisbetűk zsinórírását kell megtanulnia. Az iskolakezdés egy tündöklőén szép szeptemberi napra esett, anyja a hátára tette boíjúbőr táskáját (benne tolltartó, irka, uzsonna) és nyomatékkai jelezte, hogy az iskolába egyedül jön és megy majd mindig.

Ennek az ellenkezője lett volna furcsa, hisz különtomára is egyedül jár már egy ideje. Egyszer ötéves kortársa, a szép P. Jutka hiába várta mamáját, az csak nem jött érte, torna után. A kisfiú kézenfogta a kislányt, hazakísérte, lábujjhegyre állt, megnyomta a kapucsengőt és búcsúzásul arconcsókolta a fekete hajú copfos haja- dont.

Mivel egyedül közlekedhetett, fölfigyelt a város földrajzára. Baja nem a Duna mentén épült, hanem két kilométerrel beljebb, a Sugovica3 partján. A Duna partján a posztógyár, a hajóállomás, a Türr emlékmű, légvédelmi laktanya álltak, valamint, egy kicsivel beljebb, a Szent Jánosról elkeresztelt külső kerület. Tőszomszédságában húzódott a Király kert (a családi vagyon ez is) ezer almafájával és későbbi spárgaültetvényével, közepében halastóval. Itt fogta élete első halát, egy másfél kilós pontyot, ötéves korában. (Az apja húzta ki.)

A Sugóparti Evezős Egylet nemcsak szüleinek és rokonainak nyári társadalmi központja, hanem az első viszonzott gyermek vonzalom színhelye. Ám előbb iktassunk be egy disszonáns hangot az akkordba. A házifeladatok egyikén, az otthon elmélázó kisfiú nevét így írta alá: Kabdebó Kamár. A tanítóbácsi — ki tudja milyen pedagógiai célzattal - felolvasta ezt az aláírást, az osztály legnagyobb derültségére. 9

9 A sok lehetséges etimológia közül fogadjuk el a szerb eredetet. A hivatalosan Kamarás-Dunának nevezett csatorna megkerüli a Petőfi (azelőtt kis-Pandúr) szigetet és kitűnő télikikötőt nyújt. A 40-es években halászbárkák és a Vöröshíd ékítették, normális vízálláskor 2x2 km aranyhomokot nyújt a város sokezer fürdőzőjének. A szerző végigkenuzta a Dunát, a Sugovicához fogható fürdőhelyet keresve sem talált. Még az 1990-es években is fogtak itt egy tízkilósnál nagyobb öregpontyot.

23