Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Faludy György: Öt szonett (CCIII., CCLXIV., CCLII, CCLXVII., CCXV.)
Faludy György Öt szonett CCIII (A televízió) Neves írónál ültem tegnap este. Lenyűgözőn beszélt. Kamasz fia a TV előtt feküdt s azt figyelte. Miért kéne apját hallgatnia? A filmen roppant, vak kígyók támadtak a népre. Nincs irgalom senkinek! Nők ordítoztak, házfalak szakadtak. A nagy kígyó éppen egy lányt evett. Barátom unta a dühítő lármát. „Bryan”, szólt, „zárd le ezt az undokát. Vagy nem találsz szórakozásnak már mást? Mért nem fogsz egy jó könyvet az otromba állatság helyett?” A fiú maradt. „Kényelmesebb. Nem kell lapozni,” mondta. (Toronto, 1989) CCLXIV (Dante és felesége) Dante szerelmes verset ír most Beatricének, a lánynak, aki már rég más emberhez ment férjhez és számos gyermeket szült, a távoli, imádott hölgynek, kit - félig gyermek - vagy húsz év előtt látott. Neje, kit nem emleget se prózában, se versben a teknő mellett mossa szennyesüket a kertben, majd megfordítja a húst a konyhában és újra mos, bár a lába mélykék és csupa seb az ujja. 1
