Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)

Látod hétszeresen megtört képed a tompa ragyogásra feszítve.

Porként hullik a fosztó ember nélküli táj szemeidre.

A másik vers pedig azt fejezi ki hallatlan szuggesztivitással, hogy milyenné alakítja az esendő embert „a bibliabéli tűzoszlop” történelmi mása; az örökre megkeményedő lélek válasza ez arra a teljes, egzisztenciális kivetettségre, amelyben a lételméleti problémát az ágyúdörgés hangszereli:

Kagylóba, héjba

Szikár hegyeken lengenek sovány gebéink árnyai.

Zörög a sorsunk, mint a szalma.

Próbálj magadba szállani.

Széjjelszórt csillagok között fagyosan feszül a világ, hűvös szelek hegyén lobog a határtalan pusztaság.

Kagylóba, köbe, héjba bújj, hegyes tüskékkel védd magad, mint aki tudja az igét, s magából mindent kitagad.

1948-49-re a létezett szocializmuson belül több korszak/váltás/ rétegeződött: a személyi kultusz időszaka, a kormányprogram, 1956 októbere, a megtorlás időszaka, majd a puha diktatúra évei, tarkítva persze 1968-cal, ámde e versekbe zárt, tragikus életérzés költészetétől mindegyik korszak következetesen elfordult, mert hitelét nem vonhatván kétségbe, nem talált rá megfelelő ideológiai varázsformulát, amellyel hamistudata számára elfogadhatóvá párolhatta volna. „Csak legalább lenne katolikus, mint Pilinszky!”, fakadt ki a hatvanas években Illés Endre, amikor egyszer megint fölmerült, hogy a Latorral szemben elkövetett méltánytalanságot mostmár legfőbb ideje volna versei kiadásával jóvátenni.

De a pellengérre állított költők estjének támadt egy szívet melegítő utójátéka, a kollégium egyik bentlakó tanárának, Gyergyai Albertnek a jóvoltából:

*

1949. március 10. Csütörtök

Ebédre jövök haza. Gyergyai úr jön velem szemben a lépcsőn. Számítok rá, hogy esetleg megszólít. Nem teszi. Benyitok a szobámba. Asztalomon papírba csomagolt üveg (tokaji) s még egy papírcsomag (kalács), mellettük levél. „Fodor András Úrnak E. C. Honneur aus Poétes! ahogy a franciák mondják, s ahogy mi is mondjuk néha, legjobb pillanatainkban. Ilyen pillanat volt a tegnapi est, melyért szíves engedelmé- vel ilyen módon mondok köszönetét. Igaz híve és földije, aki névtelen akar maradni.”

Kimondhatatlanul kellemes érzés fog el. Olvasás közben, nem tudom, mit gondoljak, de a titokzatosság éppoly gyönyörű, mint amikor egyszerre kipattan a titok: csak Gyergyai úr lehetett! Egészen megilletődöm...

88