Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
A levertség okozta keserűség aztán szinte ömlik a levelekből. Olvassunk bele először azokba, miket sógorának írt! 1853. március: „Szalontán sem éltem nagyon változatosan: de itt az egyhangúság megöl.”59 1853. november: „Egyhangúság, egyformaság. Fekvő betegek nem voltunk, én szenvedtem egyszer-másszor a fejemmel és a fülemmel, mely mindig zúg.”60 1854. november: „Én a fentebb mondott bajban még egyre szenvedek, fájdalmat nem érzek, de bizonyos tompulást, ami restté tesz és kedvetlenít. Ez a monotónia megöl.”61 Egyhangúság, egyformaság, monotónia. Ezek a levélrészletek vezérszavai, és ezek már inkább következnek Arany nagykőrösi helyzetéből, mint a hypertonia tüneteként. De a másoknak írt levelekből sem hiányoznak az efféle panaszok. Szilágyi Istvánnak így ír a bajáról: „... ne csodálkozz rajta, ha azt mondom, hogy engem a tétlenség szinte petrifikált. Nem az vagyok többé, ami voltam, nem tudok lelkesülni semmiért, nincsenek eszméim a jövőre, terveim, reményeim nem vonzanak többé. Testileg is szenvedek, fejem már régóta zúg. Izgalmas élet segítene rajtam arra hiányzanak eszközeim. Keveset és ritkán dolgozom, azt sem teljes lelkemből.” 2 Ne csodálkozzunk hát rajta, ha egy-egy rosszabb pillanatában a legkeserűbb hangulat lesz úrrá a költőn. A legsötétebb képet talán egy Tompához írt 1854-es levelében olvashatjuk: „Hanyatlani - feledtetni, igen! Ez van hátra. Testi és szellemi gyöngeség mind mélyebbre süllyeszt, — s a kárhozónak éppen az a szerencsétlensége, hogy látja süllyedését, de nem bír eréllyel, magát az átok karjaiból kiküzdeni. Ne adja Isten, de úgy lehet, jóslatod teljesülni fog, s mi nem látjuk egymást többé. Nem azért, mintha remélném, hogy Szalontára visszavonulok, - én oda nem vágyom többé - Sehova! De vannak perceim, mikor szeretnék elenyészni, megsemmisülni, csakhogy az öntudattól meneküljek.”63 A bevezetőben azt mondtuk, Arany emberportréját szeretnénk megrajzolni. Keserű az eredmény, de ehhez a fentiek is hozzájárultak, s főleg magyarázattal szolgálnak. 4.3. Még egy harmadik betegségről is szólni kell, ha a nagykőrösi bajokat soroljuk. Igaz, ez nem volt kifejlett dolog, inkább csak afféle előrejelzés, mely majd Pesten, Arany öregkorában fog kiteljesedni: a költő epebajáról van szó. Arany levélbeli panaszai között előfordul, hogy sárgás arcszínéről beszél, s hogy azt emlegeti, álmai nyugtalanok. Nagykőrösi orvosa, Károlyi Sámuel is hallhatott az epebaj tüneteiről, mert keserűvizet itatott a költővel. Szerencsére ez a betegség akkor még nagyon kezdeti stádiumban volt, de későbbi kifejlődését jól mutatja, hogy Arany Karlsbadba jár magát gyógykezeltetni, továbbá hogy epekövei voltak. * * * Akárhogy ítéljük is meg Arany betegségeit, a végeredmény ugyanaz: a férfikor teljében levő költőt nem hagyták dolgozni. Lehet, hogy az enerváltság a túlságosan is érzékeny lelkiségből fakad, ám a fájdalmak, sőt sokszor erős fájdalmak olyan té59. Leveleskönyv 182. o. 60. Arany J. Összes művei XVI. Bp. 1982. 336. o. 61. Arany J. Összes művei XVI. Bp. 1982. 381. o. 62. Leveleskönyv 227. o. 63. Leveleskönyv 248. o. 54
