Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
get, de emberi tulajdonságai, s főleg lelkiismeretessége révén a tanári munka olykor teherré vált számára, sőt az odaadó, pontos munkavégzés miatt a költői tevékenység egyik legjelentősebb akadályozó tényezőjévé lett. Arany rendszeresen panaszkodik leveleiben, hogy nem tud alkotni Nagykőrösön. Gyulai Pálnak ezt írja 1854 januárjában: „Ha azt hiszed, hogy én itt valami óriás előmenetelt teszek Totóiban, akár a hunnikában, akár más egyébben: fölötte csalatkozol.”26 Bár a tanári munkát közvetlenül nem nevezi a költői tevékenység akadályának, nehézségét, terhességét sokszor említi. Tompának például azt panaszolja hogy „... az életpálya, melyen kenyerét keresi, rá nézve mind terhesebbnek tűnik.” 7 Miből fakad ez a teher? A heti 15-16 órás iskolai tanítás nem látszik soknak, csakhogy Arany hallatlan lelkiismeretességgel készül fel minden órájára, s ez igen sok időt vesz igénybe. Fennmaradtak óravázlatai, latin szövegfordításai, melyek mind azt bizonyítják, hogy otthon is sok időt fordított az órai felkészülésre. Az igazi terhet azonban a dolgozatjavítások jelentették. Mivel Arany irodalmat és latin, illetve görög nyelvet tanított, jócskán kellett dolgozatot is javítania. Egy Gyulai Pálhoz írt levelében összeveti a lapszerkesztők munkáját az ő tanári tevékenységével: „Javítgatok biz én öcsém, - de mit? Négy osztálybeli tanulónak stilisztikai bűneit, hetenként; s ehhez mérve a szerkesztőség csupa boldogság, mert nektek nem kellett a nagyreményű poéták verseit még ki is javítani.”28 Ugyanerről a témáról Tompának ezt úja egy évvel később: „Egy szerkesztő nálam annyival van kedvezőbb helyzetben, mert neki a beküldött ostoba dolgozatokat elolvasni sem kell végig, annál kevésbé kijavítani, mint én teszem vagy 160 darabbal hetenként.” Igaz, hozzáteszi ezt is: „Azonban örömest teszem édes anyanyelvűnkért”.29 Hogy ez az idegőrlő munka mennyire fárasztotta ki, hadd álljon rá egyetlen igazolás. Egy Hegedűs Endre nevű diákja az egyik dolgozatban eltévesztette a „királlyá” szó helyesírását. Akkor még két ly-nal kellett a szót írni. Arany kijavította ugyan a hibát, de egy türelmetlen kifakadás is került a lapszélre: „Ezerszer igazítottam már.”30 Mi ez, ha nem a megfáradtság jele. Egy 1858 novemberében Tompa Mihálynak írt levelében aztán világosabban is megfogalmazza, sőt számadatokkal is bizonyítja, hogyan köti le szinte minden idejét a dolgozatjavítás: „... odajutottam, hogy minél kevesebbet dolgozom, annál több dolgom van, mert ami eddig könnyű volt, most nagy fáradságba és sok időbe kerül, így esik, hogy bármi iskolai munkán kívül semmit sem csinálok, mégis elmondhatom, hogy igen sok dolgom van, melynek nagy részét teszi a (...) lélekölő korrektúra. Valami 120-140 ficamodott észjárású dolgozatot minden két hétben az utolsó betűig átnézni, az utolsó akcentusig kijavítani nem is olyan mulatságos dolog - s ha egyre- másra 1/4 órát számítok is darabjára (ami bőven felmegy) mégis 25-30 órámat vesz igénybe, mihez a leckeórákat hozzáadva, ami magamnak marad, bizony pihenésre is elkel”.31 26. Leveleskönyv 221. o. 27. Leveleskönyv 249. o. 28. Leveleskönyv 221. o. 29. Leveleskönyv 264. o. 30. Törös id. mű 53. o. 31. Leveleskönyv 444. o. 45
