Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
Az idézetek világosan beszélnek: ha „édes anyanyelvűnkért” vállalja is Arany, teher marad; és kinek lenne kedve ennyi dolgozatjavítás után ugyanazon az íróasztalon még a költészettel foglalkozni. Szerencsére Arany mégis szentelt rá időt, különben hogyan született volna meg az Ágnes asszony vagy A walesi bárdok? * * * Költői érzékenységről és stresszről beszéltünk a fejezet elején. Mindkettő ott van a nagykőrösi Arany Jánosban. Mindkettő velejárója a költő gondokkal, bajokkal teli mindennapjainak, életkörülményeinek. Létüket és hatásukat tagadni vagy akár elhallgatni hiba lenne. 3. Arany nagykőrösi kapcsolatai Minden ember hangulatát befolyásolja, kik élnek körülötte, illetve hogy a vele együtt vagy a mellette élőkkel milyen viszonyban van. Arany esetében sincs ez másképp. Sőt Nagykőrös „exiliumát”, ahogy egy Tisza Domokosnak írt levélben32 a várost a költő elnevezte, talán csak ezek a kötődések tudták némileg enyhíteni. A nagykőrösi kapcsolatok három nagy csoportra oszthatók: a tanárokkal kialakított, a város lakóival létrejött és a városon kívül élőkkel kialakult kapcsolatokra. Ezeket fogjuk sorra tárgyalni, azt vizsgálva, hogyan hatottak a költő életére, hogyan befolyásolták kedélyét, hangulatát. 3.1. Arany János nagykőrösi kapcsolatai közül a legfontosabb az iskola tanáraival kialakított közvetlen, baráti viszony. Olyan volt ez a költő számára, mint az orvosság: elfeledtette vele azokat a bajokat, amelyekkel egyébként körül volt véve. Mi fogta össze a gimnázium tanárait? Nemcsak a közös munkahely, hanem főleg az, hogy valamennyien azonos érdeklődésűek, egyforma műveltségűek voltak: írók, költők, történészek, s könnyen találtak közös témát; továbbá az, hogy mindegyiküket fenyegette a veszély: 48-as magatartásukért esetleg elküldik őket az iskolából. A tanárok között őszinte, igaz baráti kapcsolat alakult ki. Maga Arany igazolja ezt a legjobban egy Szilágyi Istvánhoz intézett levélben: „Derékjó fiúk ezek itt. Annak örülök, hogy igen jó collegátusban élek. Nincs itt semmi afféle, mint máshol szokott - bruderschaft az egész compánia, mint a katonáknál.”33 Miből állt ez a jókomaság? Már a tanári szobában is jó hangulat uralkodott közöttük. Erre Törös László hozza fel a legjobb példát Arany János Nagykőrösön című művében,34 elmesélve, hogyan viccelte meg a költő Losonczy László nevű kollegáját. „Egy ízben maga Arany is megtréfálta Losonczyt, pedig ő nem igen szerette az embereket bántani. Benkó szerint a tanári szobában ült Arany Mentovichcsal és több társával, s az ablakon át meglátták, hogy jön Losonczy. Mikor léptei már az ajtóhoz közel hangzottak, Arany jó hangosan kijelentette: Bizony, hiába is beszéltek, fűzfapoéta Losonczy! 32. Leveleskönyv 224. o. 33. Törös id. mű 93. o. 34. Törös László Benkó Imre nyomán mondja el az eseményt. 46
