Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?

kény összegig: most február közepe táján vagyunk s eladhatnám loco 8 váltó forintért, ha vevő volna. De minthogy az nincs, várom, míg rám dohosodik.”19

A búza, amit haszonszerzés céljából vásárolt, két esztendeig volt a padlásán, míg végre sikerült túladnia rajta. Szinte ujjongva számol be az eladásról sógorának, majd hozzáteszi: „Két év búzafogyasztásunk s a pénz kamatja kijött belőle.”20

A nagykőrösi évek anyagi helyzetét a sikeres búzaspekulációval ellentétben nem az öröm jellemzi elsősorban. Még ha levonjuk is a panaszokból az örökké aggályoskodó természetet, azt kell mondanunk, Aranyék pénzügyi helyzete nem volt biztos Nagykőrösön. Pontosabban: nem ingadozott ugyan, nem kényszerültek nélkülözés- ra, de az egyensúly megtartása olykor gondot jelentett a költőnek. S ez ismét olyan tényező, amely stresszt okozott, amely a költő hangulatát kedvezőtlenül alakította.

2 3. Ma a lakásviszonyok döntő módon befolyásolják az emberek életét. Talán azt is kimondhatjuk: legtöbb családban központi kérdéssé lesz a lakás. Nem lehetett ez különbül százötven évvel ezelőtt sem, és joggal tételezhetjük fel, hogy Arany János nagykőrösi tartózkodásának is egyik kulcsproblémája volt a lakáskérdés, főleg, ha tudjuk, hogy a városban töltött kilenc esztendő alatt három helyen is lakott a család, nem számítva az odakerülés utáni rövid időszakot, amikor a kollégáknál kellett meghúzódniuk.

Két hét telt el a megérkezés után, míg végre üres lakást találtak a városban. A múlt század nagykőrösi polgára nem szívesen adta bérbe a házát, annak ellenére, hogy a földműveléssel foglalkozók legtöbbje a határban levő tanyáján élt, s csak télre húzódott be a városba.

Aranyék első lakása a város központjában volt, alig öt perc járásra az iskolától, s ez kedvező is lett volna, ám egyéb tényezők ellene szóltak a bérleménynek.

A költő így íija le Ercsey Sándornak egy levélben lakásukat: „Szállásunk nem nagy, de nekünk elég. Van délre fekvő egy szobánk s mellette egy kisebb, de ezt fűteni nem lehetvén, jelenleg csak a lomot tartjuk benne, konyha, de azt nem használjuk, konyhán túl nagy szoba, melyet a vaskonyhával fűtünk - belső és külső kamra, nagy pince, de üres, szín, istálló. Az udvar kővel erősen bekerítve, mint egy vár. Persze, az a legnagyobb kényelem, hogy az udvar nem közös, magunk lakjuk az egész perifériát. Azonban mint majd minden háznak Kőrösön, ennek is megvan az a hibája, hogy nedves, a lakószobánkon kívül, mely elég száraznak mutatkozik. Fizetünk érte 100 pengőt, a nedvességért nem kell fizetni külön. Talán majd ha a szállásváltoztatási rendes idő eljő, különbet is kaphatunk: de most időközben azzal kell elégednünk, amit kaptunk”.21

Az utolsó mondat világosan utal rá, hogy a helyzet nem tölti el nagy örömmel a költőt, s a nedves falak is nyugtalanítják. Ami viszont nincs benne a levélben, talán még rosszabb Arany számára: a házhoz nem tartozik kert, ahol veteményezni, ül- tetni-oltani lehetne.

Nem is töltöttek itt Aranyék többet egy esztendőnél, és az eltávozás is olyan esemény következménye, amit a rossz hangulatot kiváltó tényezők közé sorolhatunk. Az történt ugyanis, hogy a gyerekszoba mennyezete egyszerűen leszakadt, szerencsére épp nem volt senki a helyiségben. A további romlás is várható volt, így Ara- nyéknak új lakás után kellett nézniük.

Ez megint utánajárást igényelt, vagyis ismét nem nyugalmat jelentett.

19. Leveleskönyv 421. o.

20. Törös id. mű 236. o.

21. Leveleskönyv 136. o.

43