Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
A vallomás elment, de a félelem ott maradt Arany lelkében, s csak fokozta ezt az érzést, hogy a főhatóság másfél évig szóra sem méltatta sem Arany János, sem a többi tanár önéletrajzát. Sőt 1853-ban újabb utasítás érkezett az iskolát fenntartó egyházhoz: a tanárok egészítsék ki korábbi írásaikat! Főleg a rendelet utolsó pontja volt veszélyes, mely így szólt: „Mindenek felett pedig (sorolják elő), hol és minémű foglalkozásban töltötték idejüket 1848. március 15-ik napja óta addig, míg Nagykőrösre megajánlkoztak? Mely utolsó pontnak részleteire vonatkozó minden bizonyítvány meghitelesített párban ezen magyar nyelven is szerkeszthető életrajz mellé csatolva egyszersmind fölteijesztendő.” Arany ezt a parancsot is teljesíti, de hogy mi dúl a lelkében, azt csak sejthetjük azokból a levelekből, amelyeket barátaihoz írt. Szilágyi Istvánnak, az egykori szalontai asztaltársnak így panaszkodik: „... vexál- nak bennünket különféle dolgokkal onnan felül, anélkül, hogy a régen megígért nyilvánosságot megadnák. Megbenevolizálnak, megborotválnak, megesketnek, aztán, gondolom, elcsapnak; miután azt fogják kívánni, hogy egyetemi bizonyítványt mutassunk elő, amit nem minden legény tud megtehetni.” Tompa Mihálynak pedig, a leghívebb levelezőtársnak ekképpen ír: ,A professzor- ság még mindig in statu quo van. A felügyelő itt járt, elvitte az okmányokat, direktort tétetett (Warga), biztatott minden jóval, azonban, úgy látszik, egy-kettő mégis kimarad közülünk. Aztán következik a cenzúra: ez okos emberek előtt s a szaktu- mányból nem baj: de ki tudja hol? mikép? - s nem lesz-e bizonyos egyének irányában külön utasítás?... Rám nézve leginkább a múltban rejlik némi akadály, mégpedig elháríthatatlan: ha ezt szigorúan veszik, akkor hazamegyek borjúkat nevelni.”4 5 6 Végre aztán 1853 szeptemberében megtörténik a megerősítés, s a nagykőrösi iskola is elnyeri a fogimnáziumi rangot. Arany sógorának, Ercsey Sándornak így ír erről: „... gimnáziumunk nyilvános, azaz államérvényes bizonyítványokat adhat. Az ünnepélyes megnyitás október 3-án lesz. Mi professzorok (mint minden az ausztriai világon) ideiglenesen meg vagyunk erősítve.”7 A Damoklész-kard tehát eltűnt Arany feje fölül, de a bizonytalanság két évig tartott a költő számára, s ez olyan kálváriát jelentett, melynek stációi egy percre sem engedtek nyugalmat lelkének. 2.2. Az anyagi helyzet mindenki számára meghatározó a mindennapi életben. Igaz, a téma belső családi ügy, talán illetlenség is beszélni róla, Arany Jánosról szólva azonban több okból is félre kell tenni a szemérmet. Először is azért, mert ez a kérdés döntő módon befolyásolta nemcsak a mindennapi létet az Arany családban, hanem kihatott a költő kedélyére, hangulatára is, és így megszabta alkotói tevékenységét. De szólni kell a problémáról Arany jellemét illetően is. Leveleiből és más megnyilatkozásaiból is kiviláglik, hogy őt magát is nagyon érdekelték az anyagi problémák. Származásából eredően hozott magával valamit a kuporgató, de zsugorinak azért nem mondható paraszti mentalitásból, melyben a fillér is számít, következésképp ha hiányzik a pénz meglétéből eredő biztonság, nyugtalanabbak a mindennapok. 4. Törös id. mű 39. o. 5. Arany János Leveleskönyve (Sz. Sáfrán Györgyi) Bp. 1982. 176. o. 6. Leveleskönyv 202. o. 7. Leveleskönyv 211. o. 40
