Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
így volt, igazolást jelentenek rá a költő levelei, melyekben bőven találunk erre utalásokat. Arany stresszt teremtő élethelyzetei közül a legfontosabbakat válaszottuk ki: tanári állásának ingatagságát, nagykőrösi anyagi helyzetét és gabonaspekulációját, lakásviszonyainak bizonytalanságát, továbbá a tanárkodás terheit. A nyugodtság, a zöld lomb árnyán meghúzódó csendes fészek, amelyet az Epilógusban említ meg vágyként, bizonyára élt már a szívében Nagykőrösön is, de a mindennapok hatásai, főleg az általunk felsorolt tényezők sem ültetni-oltani, sem írni nem engedték igazán a költőt. Nézzük hát sorba az egyes tényezőket! 2 1. A tanári állás bizonytalansága két álló esztendeig lebegett Damoklész kardjaként Arany János feje felett. Sokan úgy tartják, hogy a nagykőrösi tanárkodás biztos megélhetéshez juttatta a költőt éppen abban az időben, amikor a szabadságharc bukása utáni zűrzavaros helyzetben a legnagyobb szüksége volt rá. Ez utólag nézve igaz is, ám a biztonság akkor korántsem volt meg. A nyugtalanságot elsősorban az jelentette Arany számára, hogy az egyház által megválasztott tanárokat a főhatóságnak kellett erősíteni ahhoz, hogy az iskola elnyerje a fogimnáziumi rangot, vagyis a vizsgáztatás jogát. A megerősítés feltétele viszont az volt, hogy a tanároknak önéletrajzban kellett beszámolniuk róla, nem kö- vettek-e el „valami rosszat” 1848/49-ben. A költő, aki ugyan nem volt ott a márciusi eseményeken, s később sem tett semmi rendkívülit, mégis félt, hogy szerkesztői megbízatása a Nép Barátjánál, minisztériumi hivatalnokoskodása vagy éppen aradi nemzetőrködése akadályozó ok lesz a végleges kinevezéskor. A császári-királyi tanhatósághoz küldött önéletrajzában így ír a kritikus időszakról: „Az 1848-ik évi március 15-ike Szalontán városjegyzői minőségben találván, e hivatalt a forradalom alatt is békésen folytattam, (...) egészen az 1849-ik évi május vége feléig, jelesül azon hó 25-ik napjáig. Akkor azonban, éppen nem politikai célokból, hanem (...) csupán azért, mivel Szalonta város egy 1847-ben kiállott iszonyú tűzvész miatt eladósodván s a forradalom alatt a lakosság a város házi adóját nem fizetvén, közköltség hiánya miatt hivatali fizetésemet másfél évig nem kaphattam, s ezáltal megszorult helyzetbe jutottam, kénytelen valék családom eltartása tekintetéből a forradalmi kormánytól egy alárendelt irodai hivatalt elfogadni. így történt, hogy 1849-iki május 25-ikétől június 30-áig a belügyminisztériumnál csupán mint fogalmazó (concipista) alkalmaztatván, ideiglenesen Pestre felmentem, de csakhamar átlátva a dolgok állásán, s e lépésemet megbánva, még mielőtt a forradalmi kormány Szegedre kivonult volna, ezt odahagyva júl. 1-sőjén Szalontára családomhoz visszautaztam. (...) Ez időtől fogva a kapcsolt bizonyítványok szerint mint magányos ember Szalontán békésen éltem, sőt, (...) az 1850-iki egész évet egy cs. kir. közigazgatási főszolgabíró úr szemei előtt s irodájában töltöttem, 1851. május 1- ső napjától fogva, mi igen sokak előtt tudva van, október közepéig, midőn e tanári székre meghívást kaptam, csász. kir. kamarás Méltóságos Tisza Lajos úr házánál Geszten mint a költészet és a görög nyelv magánoktatója működtem.”3 A stílus önmagáért beszél. A kipontozott helyek pedig azokra a bizonyítványokra és igazolásokra történő utalások, amelyeket a költő az önéletíráshoz mellékelt. 3. Toros id. mű. 38. o. 39
