Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kamarás István: Homo religiosus az ezredfordulón
rint „meggyőződésesen, őrülten és zavarosan vallásos az amerikai”, vagy P. Bergeré, aki szerint az amerikai indiai lelkületű nép egy svéd szellemi elittel. Összehasonlításul: Franciaországban csak 65 százalék a hívők, 30 százalék a meggyőződéses hívők aránya. A 81 százalékot kitevő francia katolikusoknak 14 százaléka bizonytalan hívő, 13 százaléka szkeptikus, 6 százaléka hitetlen, 25 százaléka nem biztos Isten létezésében, 18 százaléka pedig tagadja. Ami pedig Németországot illeti, bár a lakosság nagyobbik fele a két keresztény egyházhoz tartozik, az egyháztagok között azonban a vallásos világnézetűek csak kognitiv kisebbséget képeznek. A P. Zulehner szerint a „kultúrvallásos” Magyarországon a vallásosság négy típusát különbözteti meg Tomka M.: A) neofita, konvertita, párbeszédre képtelen hívők (főképpen a Magyarországon új vallások és egyházak, valamint a szekták tagjai); B) hagyományos vallás mellett elkötelezett egyháziasan vallásos (a kb. 15 százalékot kitevő katolikus, református, zsidó, baptista stb.) hívők; C) vallási fogódzót igénylő és általában a hagyományos vallásokból válogató (kb. 50 százalékot kitevő „maguk módján vallásos” emberek); D) azok, akik vallástól és egyháztól távol vannak, de a vallásos alapfelfogásból valamit elfogadnak. H. Küng úgy látja, s érzéseit ezek az adatok részben igazolják is, hogy „Isten képe elsötétült egyházainkban” s gyakran egyházaink révén, gyakran az az egyetlen lehetőség, hogy saját belsőnk rejtettségében találjuk meg Istent. Úgy gondolja, hogy a keletre jellemző odautazás (a vallási tapasztalat) és a nyugatra jellemző visszautazás (a tapasztalatok átvitele a mindennapi életbe) szervesen összetartoznak. A pluralizmussal együttjáró szinkretizmust nem szabadna eleve rossznak ítélni. Ha az örömhírt állandóan újra kell értelmezni, úgy vélem, ez nemcsak a nyelvhasználat, hanem a szervezeti keretek és az önértelmezés újragondolását is jelenti. A teológiai gondolkodásnak el kell ismerni a szinkretizmust, a különböző vallások összekapcsolását, el kell fogadnia, hogy a hit változó emberi helyzet. Úgy tűnik, a totalitásnak az emberi dolgokban egyszer s mindenkorra vége.” M. Eliade is komoly tényezőnek tartja a kereszténységet a vallások és világnézetek piacán, aki szerint a kereszténység, ha egynémely vonatkozásban nem is korszerű, sok tekintetben időszerű. Az aranykor- és a katasztrófa-elméletekkel szemben őszerinte „a modern és történelmi ember számára, aki felfedezte a személyes szabadságot és a folyamatos időt, a vallás: a kereszténység. Az ember csak Isten létének feltételezésével tud szert tenni egyrészt a szabadságra, másrészt bizonyosságra, hogy a történelmi tragédiáknak történelmen túli értelmük van. A keresztény és a modem ember végleg elhagyta az archetípusok és az ismétlés paradicsomát.” III. Az új vallási mozgalmak válasza ”Kialakul az igény, hogy az ember érezze, a forrásnál van, valamennyire ura életének, s talán a mások, a bolygó s talán a kozmosz életének is, vagy legalább némi ismerete legyen arról, mi folyik a világban, s ne csupán egy lélektani fogaskerék legyen egy személytelen bürokratikus gépezetben.” (E. Barker) A világnézetek piacán egyaránt megjelennek a hagyományos értelemben vett szekták, valamint a szektákhoz képest kevéssé artikulált és intézményesült kultuszok, úgynevezett ifjúsági vallások, új vallási mozgalmak, a New Age-jelenség és a 85
