Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Szilágyi Ákos: Ezredvégi Birodalom, avagy a posztimperiális világrend

mus és tribalizmus5 politikai világa lehet, amely mitsem változtat a világ tényén (legfeljebb más magyarázat útján ismeri el), miközben halálos fenyegetést jelent a világok szabadságára — nos, igen: a világszabadságra! - nézve, amely csakis a világ tényén alapulhat. A szellem szabadságának alapzatát ugyanis nem a szellem veti meg.

Végsó'leg persze a fundamentalizmus és a tribalizmus, a nemzetállam-birodalmak szétesése és a nemzetállami szuverenitás meggyengülése nyomán kialakult védekezésnek és támadásnak ezek a politikai és ideológiai formációi is a posztimpe- riális világrend kialakításán munkálkodnak, ha természetesen másként és másért is, mint a mondializmus, a multinacionalizmus újkeletű vagy az internacionalizmus, univerzalizmus és a kozmopolitizmus régebbi keletű műszavával jellemezhető eszmei-politikai áramlatok. Hiszen a világ ténye elleni lázadás végső soron arra fut ki, hogy a gazdasági világrendszerben kijelölt-kivívott helyüket politikai erővel megváltoztassák vagy más helyre csusszanjanak át ügyességgel-leleményességgel azok a nemzet-államok, amelyeknek a piaci gazdaság világjátékában „nem osztottak lapot” vagy „rossz lap” jutott, mert túl későn ülhettek le a „kártyaasztalhoz” vagy mert egyszerűen nem tudnak s nem is akarnak „kártyázni” (másféle játékokban jártasak és lennének „nyerők”).

4.

Világbirodalomról beszélni tehát bizonyos értelemben tautológia. Minden birodalom - legalább eszméjét, politikai öntudatát tekintve - világbirodalom: a teljes világ foglalata, „világok világa”, világ-keret vagy világ-bendő. A különbség, mely egyben két világállapot különbsége, mint már láttuk, abban volt, hogy mást jelentett „a” világnak lenni és „a” világként megvalósulni az archaikus város és mást a modem nemzetállam korában. A vallási világállapot talaján épült birodalmak számára „a” világnak lenni éppoly természetes, már-már természeti állapot volt, mint a birodalmak kora előtt bármely törzs számára. A modern világállapot „talajtalan talaján”, a „pénzközösség”, a gazdasági racionalitás alapzatán épült nemzetállamok számára „a” világnak lenni, vagyis birodalommá válni, mégha a nemzetideológia „természeti” mozzanata is (mint a totalitárius államokban, mindenekelőtt erőlködés, aka- ródzás, erőszakoskodás, izgágaság, hisztéria, retorika, s nem megvalósulás, nem evidencia. A nemzetállamból kifejlődött világbirodalom „a” világa inkább csak a

5 Az angol tribe (’törzs, néptörzs’) és tribalism (’törzsi rendszer’) szavaknak a legújabb angolszász politológiai irodalomban és a publicisztikában meghonosodott jelentése szerint tribalizmusként, újtörzsiségként jellemezhetők mindazok a modern-posztmodern törekvések, amelyek az eredendően politikai közösségeket, a nemzetet és a pártot „természeti”, biológiai, etnikai alapon próbálják újradefiniálni. A faji, nemi vagy etnikai összetartozás alapján teremtenek legitimitást szeparálódási törekvések, többletjogok (pozitív diszkriminációk) stb. számára, illetve ezen az alapon vonják kétségbe a politikai közösségek legitimitását. A tribalizmus különösen jellegzetes megnyilvánulása az etnokrácia, a nemzetállam mint politikai közösség elleni lázadás és saját nemzetállam teremtése vagy újrateremtése ezen az etnikai alapon. Az utóbbi kérdéskört helyezi vizsgálódása fókuszába Gombár Csaba Társadalomszemléletünk etnicizálódása című revelatív tanulmányában. (Kézirat, 1994. Megjelenés előtt a Politikatudományi Szemlében.)

68