Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén
Lászlónak, Zs. Nagy Lajosnak, Roncsol Lászlónak és az ő nyomdokaikba lépó' Tóth László — Varga Imre - Kulcsár Ferenc - Zalabai Zsigmond nemzedékének, amelyet majd a tisztogatások egy későbbi hulláma kísérel megfojtani. Ok azok, akik a szlovákiai magyar irodalom hatvannyolc előtti szemlélet- és ízlésváltásának a folytonosságát a hetvenes években is fenntartják. Poétikájuk folyamatos megújulása maradandóbb értékeket teremtett, mint az irodalom közéleti funkcióját túlbecsülő, művészi és morális kompromisszumaikba egyre inkább belebonyolódó írótársaik kétségbeesett erőfeszítése, hogy egyformán megfeleljenek a hivatalos ideológia elvárásainak és a saját művészi igényeiknek. Amikor tehát a hetvenes években a szlovákiai magyar írók könyvei rekord példányszámban keltek el, s a szlovákiai magyar írók egy-két merészebb kiszólásának vagy történelmi eseményeknek a hivatalos ideológiai állásponttól eltérő értelmezésének köszönhetően akár az ellenzéki értelmiségi szerepében is tetszeleghetett - mindez optikai csalódás volt csupán. 1968, és ami megelőzte, rezonált még egy ideig. A rendszer irodalompolitikáját és az újra kötelezővé tett szocialista realizmust Tőzsérék, Cselényiék és Tóth Lászlóék tagadták meg radikálisan — a műveikkel. A virágnyelven vagy allegóriákban szóló írótársaik a szocialista realizmus normáit készségesen elfogadták, s éppúgy idegenkedtek a poétikai újításoktól, mint a hatalom által kegyelt konformisták. A szlovákiai magyar író nagy társadalmi presztízse jórészt tévedésen és félreértéseken alapult. Azon az illúzión, hogy lehetséges irodalmi kommunikáció író és olvasó között a diktatúra kicselezésével, mintegy a diktatúra feje fölött. Ennek az illúziónak nem egy szlovákiai magyar író esett áldozatául. A kommunikáció író és olvasó között látszólag működött, a Madách Könyvkiadó gondozásában megjelent művek szép példányszámban elkeltek, az író-olvasó találkozókra szép számban megjelentek az érdeklődők és az olvasók, az irodalomkritika úgy-ahogy reflektált a megjelent művekre, látszólag tehát minden rendben volt. Csak éppen ennek a kommunikációnak szigorú határokat szabott a diktatúra, s ezt jól tudta mind az író, mind a könyveinek olvasója. A szovjet megszállást követő évek során igen hamar kialakult valamiféle közmegegyezés író és olvasó között abban a tekintetben, hogy hol az a határ, ameddig az író elmehet. Az író többnyire nem akarta átlépni ezt a határt, az olvasó pedig megértette és megbocsátott neki. Azokról a tartalmakról, amelyekről az író nem beszélhetett nyíltan, virágnyelven szólt, homályosan célozgatott rájuk, dodo- nai allegóriákba csomagolta mondanivalóját, s ezeket az allegóriákat azután az olvasó és a titkosrendőrség tetszése és műveltsége szerint megfejtette. író is, olvasó is elégedett volt, hogy túljárt a buta hatalom eszén. Mindenki szabadon gondolhatott valami olyan szubsztanciára, ami a hivatalosan engedélyezett kimondhatóság határán túl van, amiről senki sem tudta igazán, hogy micsoda, csak azt, hogy van, és nem szabad beszélni róla. A képlet ismerős, minden volt kommunista ország irodalma átesett ezen a gyermekbetegségen, és nagyon sok tehetséges író besétált ebbe a csapdába. A leginkább azok az írók, akik magukat a nemzet szócsövének hitték, írói hivatásukat pedig küldetésnek tekintették, elfeledkezve arról, hogy csak a szabadságában nem korlátozott művész képes jelentős művet alkotni, s hogy az irodalmi kommunikáció mindig egyének kommunikációja, nem pedig nemzeteké, vagy osztályoké. A kollektivista szemlélet, legyen bármilyen fogantatású, korlátozza az alkotás alapfeltételét, a művész szabadságát, mivel azt kollektív célnak vagy akaratnak rendeli alá. A szlovákiai magyar írók egy csoportja — véleményem szerint elhibázottan - kollektivista alapállásból próbált meg szembeszegülni egy a kollektivizmusra (népre, osztályra) hivatkozó, valójában mélyen önző, cinikus, korrupt totalitárius hatalommal. Az eredmény felemás lett, nem is lehetett másmilyen. A rendszer hazugságai35
