Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén
Grendel Lajos Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén M XrX ivei a mai Szlovákia területén születtem, Pozsonyban élek és Szlovákia egyik magyar anyanyelvű és magyar nemzetiségű állampolgára vagyok, barátaim, kollégáim, jó- vagy rosszakaróim magától értetődőnek tartják, hogy szlovákai magyar írónak aposztrofáljanak, miként a H2O vegyületet is minden tanult embertársam víznek nevezi, nem pedig sósavnak vagy Cabernet Sauvignonnak. A címkét — szlovákiai magyar - nem tekintem se dicséretnek, se sértésnek. Úgy próbál szugge- rálni valamit, hogy semmi lényegeset sem mond. Semleges, szinte desztilláltan földrajzi meghatározása egy földrajzi realitásnak, amelyhez az irodalomnak, konkrét irodalmi műnek vagy írói életműnek lehet relevánsán köze, de egyáltalán nem szükségszerű, hogy köze legyen. Az irodalomnak a nyelvhez van köze elsősorban és nem valami földrajzi entitáshoz. Ha vízről beszélek, megjelenik előttem a tengernek, egy folyónak vagy akár csak egy pohár víznek a képe, s tudom, hogy a folyadék, amellyel a szomjamat oltom, és amely színtelen, szagtalan és íztelen, hidrogénnek és oxigénnek a vegyülete. Am ha azt hallom vagy olvasom, hogy szlovákiai magyar író, távolról sem olyan egyértelmű a számomra, hogy miről is beszélünk, s hogy a beszélgetőpartnerem ugyanarra gondol-e, amire én, hogy elég világosan és pontosan van-e körülhatárolva a fogalom, amelyet oly könnyed természetességgel és felelőtlenül használunk. Szlovákiai magyar írónak lenni nem magától értetődő dolog a számomra. Magyar nyelven írok, tehát magyar írónak tekintem magam. Számomra az irodalom nyelvi fenomén, és nem földrajzi, nemzeti, vagy másmilyen. A múlt századi szlovák költő, Hviezdoslav magyar nyelven írott versei magyar irodalmi művek, jóllehet a költő nem volt magyar nemzetiségű. Mivel az írásművészetnek a nyelv a nyersanyaga, vagyis az irodalom a nyelvből teremtett művészet és csupán a nyelv által létezhet, minden magyar nyelven írott vers, regény vagy esszé a magyar irodalom része, függetlenül írója nemzetiségétől vagy állampolgári hovatartozásától. Ha az irodalomra mint elsősorban nyelvi fenoménra tekintünk, az olyan fogalmakat, mint szlovákiai, erdélyi, vajdasági stb. magyar irodalom, nemcsak körvona- lazatlanoknak, homályosnak és pontatlannak fogjuk látni, hanem alapvetően problematikusnak is. A szlovákiai stb. magyar irodalom terminust használó irodalomtörténészek, esztéták, kritikusok akarva-akaratlanul azt sugallják, mintha egy másik magyar irodalomról beszélnének, mintha több magyar irodalom létezne, ami nyilvánvaló képtelenség, mert azt előfeltételezné, hogy létezik egy másik, harmadik stb. magyar nyelv is. Ezért amikor a továbbiakban a szlovákiai magyar irodalom terminust fogom használni, semmi egyebet nem értek majd ezen a fogalmon, mint hogy az egyetemes magyar irodalomnak van egy szlovákiai ága is. Történelmi okokból keletkezett, a trianoni békediktátum egyik következményeként. A magyar irodalom kény- szerűségből lett polycentrikus, mert peremvidékeit elvágták a centrumtól. Az első világháború végéig a dinamikusan fejlődő és világvárossá váló Budapest a magyar 31
