Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Pethő Bertalan: A Fenséges utódlása (Vázlat egy posztmodern esztétikai minőségről)

Pethő Bertalan

A Fenséges utódlása

Vázlat egy posztmodern esztétikai minőségről

M m muri- újféle művészeteivel foglalkozva felmerül a kérdés, vajon van-e ezeknek a hagyományos művészetektől eltérő, sajátos minőségük. Válaszokat két különböző megközelítésben kereshetünk: a művészeti minőségnek tárgyi-dologi létfeltételeit, ill. Alany felőli genezisüket kutatva. Egy másik írásban1 az előbbi irányból, lényegében a szép(ség) utódait figyelve vizsgálódtunk.

Létükben kerestük a művészetek gyökereit és változatainak keletkezését. Mellőztük eközben a Létre és Létezésre vonatkozó kérdések és e kérdésekre nyerhető válaszok alanyi feltételezettségének és beágyazottságának a tárgyalását, ami ontológiai és ismeretelméleti perspektívában elengedhetetlen lenne. Természetesen az alanyiság beszámításával tettünk fel kérdéseket és értékeltünk válaszokat, de egyszerűség kedvéért az alanyiságot áttetszőnek vettük, mintha átlátható lenne az Alany, akkor, amikor lát valamit, illetve kivonható lenne abból, amit megtesz, és így akár nélküle is éppúgy nézne ki vagy állna fenn a világ, ülne a cselekménye és működne a létesítménye, mint vele együtt. Alanyi oldalról közelítve most hasonló egyszerűsítéssel élünk. Nem foglalkozunk külön az Alany létfeltételeivel, történelmi fejlődésével, társadalmi beágyazottságával és életmegnyilvánulásainak környezetfüggő visszacsatolásos szerveződésével, hanem olyan kész egységnek tekintjük, amelyik állaga szerint felel meg a kihívásoknak. Ha azután a kétféle megközelítésben előadódó művészeti minőségek találnak egymásra, az éppen a most mellőzött ontológiai, ismeretelméleti és szociológiai összefüggésekkel magyarázható. Ezek kereszt- útján tűnnek fel ugyanis maguk a műalkotások (ill. az a valami, amiben a művészetiség fennáll), melyekkel külön most szintén nem foglalkozunk.

Némelyik alanyilag újonnan keletkező művészeti minőségnek (pl. a „káprázatos”- nak1 2; az elnevezések egyébként változóak és ingadoznak a fejlemény újdonsága miatt, de a nyelvi jelölőnél fontosabb a fejlemény) szinte alig van előzménye a hagyományos esztétikákban. Egyik minőség viszont a Fenséges utódaként fogható fel. A hagyományos esztétikákkal való érintkezés jelzése, és a Fenségesnek a Posztmodernben felmerülő szerepe miatt ezt tárgyaljuk röviden.

Közel másfél évszázados (különösen XX. századi) mellőzés után az elmúlt egy-két évtizedben hirtelen divatba jött a Fenséges.3 Nemcsak az esztétikában és a filozófiában, hanem a köznyelvben is. Fenséges az olimpiai győztes ló járása, a legújabb Mercedes gépkocsi, a szállodai hall belső tere, fenségesen szállt be sportkocsijába a

1 Pethő Bertalan: Esztétikai vázlat. A művészetek filozófiájáról a posztmodern korban. In:

2 Pethő Bertalan: Művészetfilozófia a posztmodern korban. Iskolakultúra 1994. 15-16. sz. 10-14.

3 Pries, Christine (Hg.); Das Erhabene. Zwischen Grenzerfahrung und Grössenwahn. VCH Acta humaniora, Weinheim, 1989. 1. és 319. o.

14