Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Takáts József: A megfelelő ötvözet (Két írás Bibó kapcsán)
II. Mint ismeretes, Az európai társadalomfejlődés értelme című szöveg egy krédónak is felfogható kitérőjében (IV. 82.), majd utolsó, 1978-as szövegében (Kiegyenlít hetet- len ellentét) is Bibó egyszerre vallotta szocialistának és liberálisnak magát: szocialistának, mivel elfogadta „a szocializmus legigazabban érvényes tartalmát”, „az aránytalan, funkciótlan és felelőtlen nagyvagyon felszámolását” (IV. 740.) és liberálisnak, mivel elfogadta a nyugati szabadságtechnikák kialakult rendszerét. Bennünket most a liberalizmushoz való viszonya érdekel. Bibó ebben az 1978-as szövegben világosan közli, mit tart elfogadhatatlannak a liberalizmusból: „a liberalizmus... legnagyobb tehertétele, mely az egész rendszert mind a mai napig teljességgel hamissá és ellentmondóvá teszi azzal, hogy az egész eszmerendszert alárendeli az aránytalan, funkciótlan és felelőtlen nagyvagyon önigazolásának.” (IV. 758.) Röviden azt lehetne mondani, hogy Bibó a kapitalizmust nem szerette a liberalizmusban: sokszor, időben egymástól távol eső szövegekben leírta, hogy határozottan el kell választani egymástól a szabadságjogok kialakult nyugati technikáit és a kapitalizmust, a burzsoáziát, a polgárságot (lásd III. 59., vagy IV. 272.). Az 1971-72-es szövegben az előbbieket a nyugati kultúrkör legnagyobb társadalomszervezési teljesítményének nevezte, míg az utóbbiról így írt: „a kapitalizmus távolról sem olyan igazán végiggondolt és olyan igazán teljes társadalmi rendszer, mint amilyen a keresztyén középkori hűbériség volt, hanem lényegében átmeneti állapot...” (III. 50.) Én inkább, azt hiszem, azoknak a nézeteivel értek egyet, akik szerint a kapitalizmust és liberalizmust nem lehet különválasztani, a szabadságjogok intézményei és a szabadpiac intézményei egymásba érnek - de nem ideológiai bírálatban akarom Bibót részesíteni, hanem egyrészt rámutatnék az idézett szövegrészietekben a szóhasználatának az érdekességére, másrészt azt a kérdést próbálom megválaszolni, vajon miért ír sokszorosan kinyilvánított csodálattal a keresztyén középkorról egy liberális szocialista gondolkodó? A kapitalizmus átmeneti voltáról írva, a keresztyén középkorral összevetve, azt íija, a kapitalizmus nem igazán végiggondolt rendszer. A középkori társadalom iránti csodálata elsősorban a társadalomszervező elemnek szól, aki — hosszú évszázadok alatt - végiggondolta a rendszer teljes működését: a papi értelmiségnek. (III. 28.) A kapitalizmusban nincs ilyen társadalomszervező elem. A nagyvagyonról írva három jelzőt használ: „aránytalan, funkciótlan és felelőtlen”. Az első nyilván arra az elvre vonatkozik, hogy egy tulajdon addig arányos, amíg nem teljed túl a tulajdonosának a munkája révén kijelölt hatókörén. A második némileg az elsőből következik: mivel a gyárat nem a gyártulajdonos igazgatja, hanem egy menedzser, valójában a tulajdonosnak semmiféle társadalmi funkciója nincsen. A harmadik, a felelőtlen, kissé nehezebben érthető. A múlt századi konzervatív kapitalizmus- és liberalizmuskritika egyik fontos eleme volt ez: míg a régi világban a foldesúr felelősséget viselt és érzett a jobbágya iránt, voltak bizonyos társadalmi kötelességei vele szemben, addig az új világban a kapitalista semmiféle ilyet nem érez és semmiféle 81
