Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Takáts József: A megfelelő ötvözet (Két írás Bibó kapcsán)

cikk jelent meg benne. A lap szerkesztője ott volt, s az előadás után magyarázatot kért és kapott: a cikk összes negatív szereplője zsidó, s az összes pozitív szereplője nem zsidó, s még Németh László is pozitívan van bemutatva, akiről a Kisebbségben óta nyilvánvaló, hogy antiszemita. A Gondolatjel szerkesztője jó szerkesztő volt, s azt válaszolta: „Tanár úr, íija meg!” Nem írta meg. Visszagondolva (nincs a kezem ügyében a cikk) a cikkben szereplőket illetően a tanárnak igaza volt, csak ez a „faji” szempont nekem nem jutott eszembe. Felsorolom a negatív szereplőket: Lukács, Révai, Rákosi, Zsolt Béla (megróttam egy népiek elleni támadásának a hangja miatt, ha jól emlékszem), a pozitívak: Illyés, Bibó, Kovács Imre, Veres Péter, Németh László. Kb. ezek lehettek. Ebből a konfliktusból megértettem, hogy a népiekről leírt mondatok sebeket szakíthatnak fel, kiváló tanárok veszíthetik el miatta pedagógiai érzéküket, ami ugyan nem szerencsés, de érthető. Úgyhogy abbahagytam a népiek kijegyzetelését és nem írtam róluk azóta se semmit.

Valami olyasmit akartam akkor megírni a népi mozgalomról, hogy azt egységesnek nem, csak gyűjtőfogalomnak, politikai koalíciónak tekinthetjük, s a csoportjai a szakirodalom által használt baloldali, centrum, jobboldali kategóriákkal nem írhatók le értelmesen, hanem egy több szempontú eszmetörténeti tipológiát kell készíteni, ami világossá teszi, hogy egyszerre számított népinek Németh László a maga Ortegái ihletésű elitfogalmával, az új nemességgel, és Somogyi Imre, a hasuragazdálkodás apostola, aki kerékpáron járta az országot, s próbálta a gazdálkodási ideáit népszerűsíteni; egyszerre az 1938 körül kifejezetten politikaellenes Illyés és a politikai pártalapítást sürgető, parasztforradalomban reménykedő Kovács Imre, egyszerre a Szabó Dezső-féle parasztromantika örököse és Erdei Ferenc vagy Szabó Zoltán, akik ezt a parasztképet tekintették egyik fő ellenségüknek, egyszerre az antiszemita Erdélyi és a zsidó Sárközi György. Hajói emlékszem, a Szabó Dezső nyelvéhez, felfogásához való kötődést, illetve az attól való függetlenséget tartottam az egyik legfőbb választóvonalnak, s rokonszenvem az utóbbiaké volt: pl. Szabó Zoltáné, Kovácsé, Erdeié, Bibóé, akiknek a nyelve valójában nagyon is közel állt az olyan urbánusok nyelvéhez, mint Csécsy Imre vagy Gáspár Zoltán.

Ha igaz az a feltevésem, hogy a 80-as években a népiek Bibó-olvasása se olvasta őt népiként, akkor ennek az oka itt keresendő: az egykor többnyelvű, heterogén koalíció, a népi mozgalom, a 80-as évekre viszonylag homogén lett és természetesen jóval szűkebb, s a nyelve, amelyen írásaiban megszólalt, sokkal inkább a Németh László nyelve volt, mint a Bibóé.

1981 őszén rövid időre kölcsönkaptam két kazettán Bibónak Az európai társadalomfejlődés értelméről magnóra mondott előadását: éjjel, egy barátom albérletében hallgattam és írtam le szóról-szóra, s oly mértékben a hatása alá kerültem, hogy jó ideig még a hanghordozását is utánoztam. Azt hiszem, a Bibó-hatás az én esetemben, de talán ez igaz szűkebb szegedi környezetemre is - fiatal emberekre, akik lapokat csináltak akkoriban (Gondolatjel, Harmadkor, Aetas) -, egyrészt a magnókazetta anyagán, másrészt a 46-49-es nagyobb tanulmányokon alapult: ezekre figyeltünk. Nagyon mély benyomást tett rám/ránk Bibó 56-os szereplésében megnyilvánuló erkölcsi nagysága, s itt azért merem a többes számot használni, mert rá tudok mutatni Darvasi László Bibó/Petőfi-versére, a Közepes kor címűre, amely tanúskodhat mellettem — a Pompeji-ciklusban jelent meg, A portugálok című kötetében. Érdekes kérdés nyilván az lehet, hogy a politikai nézeteinket mennyire befolyásolta a Bibó-olvasás, de itt megint csak magamról beszélhetek. Mivel politikai élet nem volt, nem kellett naponta szembesülni konkrét politikai dilemmákkal (mint 1989 óta), amelyeknek súlyos elvi vonatkozásaik is lehetnek, így azt hiszem, ha egyáltalán nézeteknek lehet nevezni őket, hát eléggé kifejtetlenek és zavarosak voltak.

79