Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Borbándi Gyula: Adalékok Bibó István nyugati recepciójához (1945-1963)
A forradalom alatt Budapesten tartózkodó nyugati laptudósítók közül az amerikai John MacCormac jelentette, hogy miről tájékoztatta Bibó november 4-én kora délelőtt az amerikai követség titkárát. Ezen kívül részletesen ismertette a november 4-i Nyilatkozatot.2 Egy másik amerikai tudósító, Leslie B. Bain a Reporter című New York-i hetilapban beszámolt Kovács Bélával folytatott beszélgetéséről, amelyben a kisgazdapárti politikus a többi között arról beszélt, hogy Bibó mily makacsul kitartott a parlamentben való hivatali jelenléte mellett, abból a meggyőződésből, hogy ha az oroszok elmozdítanák onnan, ez a világ előtt nyílt demonstrációja lenne annak, hogy a független magyar kormány megdöntésére törnek.3 Hetekkel később a londoni The Times azt írta, hogy a kibontakozás érdekében indított akciókban a Petőfi Párt volt a legaktívabb. Vezetője, Bibó István november elején, amikor Budapest még tele volt szovjet katonákkal és lövöldözés is folyt, memorandumot készített arról, hogyan óvhatok meg a forradalom eredményei a szovjet stratégiai érdekek tiszteletben tartásával.4 (Ez volt a „Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására”.) A nyugati rádióadások ismertették a Magyarországgal kapcsolatos tudósításokat és kommentárokat, érintve Bibó István tevékenységét is. A világsajtóban jóval nagyobb érdeklődést keltett és visszhangot váltott ki Bibó- nak „Magyarország helyzete és a világhelyzet” című emlékirata, amely német nyelven a bécsi Die Presse 1957. szeptember 8-i, vasárnapi számában jelent meg. Az eredeti magyar szöveg még nem állván rendelkezésre, a Szabad Európa Rádió például németből fordított bő részleteket adott már a megjelenés napján, majd a későbbi napokban. A teljes és eredeti magyar szöveg - kiegészítve a november 4-i Nyilatkozat-tal és a november 6-i Tervezet-tel - a londoni Irodalmi Újság 1957. november 15-i számának mellékleteként látott napvilágot. A Magyar írók Szövetsége Külföldön választmányában többen úgy érezték, hogy az írószövetség lapjának szövegük ismertté válása után nyomban közzé kellett volna tennie a Bibó-dokumentumokat. Szabó Zoltán főtitkár azzal vádolta Faludy Györgyöt, az Irodalmi Újság szerkesztőjét, hogy szándékosan elodázta a Bibó-írások kinyomtatását, mert - mint Szabó Zoltán feltételezte - nem ért egyet velük. Az Irodalmi Újság akkoriban havonta kétszer jelent meg, tehát elegendő idő lett volna a fontos magyar szövegek közzétételére. A MISZK1957. október 18-i ülésén Ignotus Pál elnök szerint az IÚ azért nem adta ki a Bibó-iratokat, mert szerzőjük túlságosan „megértő”. Viszont, úgy vélte, hogy a szerkesztő megjegyzéseivel közölni kellett volna. Ezt Cs. Szabó László is támogatta, mondván, hogy Bibó azt írta, amit hisz és amit gondol. Az ülés jegyzőkönyve tartalmazza Faludy György válaszát is. Amit érvként előadott, nem volt eléggé meggyőző. A többi között azt mondta, hogy a lap oldalszámába nem tudta beleszorítani, mert több időszerű esemény sok helyet foglalt el. A Congress for Cultural Freedom nevű amerikai szervezet, amely az Irodalmi Újság költségeit fedezte, nem adott engedélyt arra, hogy a lap teijedelmét négy oldallal bővítse. Ha a külön oldalak kinyomtatására most sem kap engedélyt - mondta Faludy -, a Bibó-memorandum továbbra sem fog megjelenni. Miután a szerkesztő anyagi okokra hivatkozott, Szabó Zoltán felajánlotta, hogy összegyűjti a szükséges pénzt. Ignotus nyomban húsz fonttal hozzájárult a költségekhez. Nem sokkal ez után az ülés után az Irodalmi Újság 2 Vö. New York Times, Nov. 12, 1956 és UP, Nov. 13,1956. 3 Vö. The Reporter, New York, Dec. 13, 1956. 4 The Times, London, Jan. 3, 1957. 67
