Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)

az antiszemita népirtás programjának megvalósításához, hogy a »keresztény« csőcselék ordas eszméit aktivizálja, éppúgy, mint ahogy a Vörös Hadsereg győzelme után a túlélő zsidók egy részének megnyerésében a kommunista egalitarizmus (mely elvben nem ismert zsidók és nem zsidók között különbséget) játszott jelentős szerepet. Magyarországon mindkét tárgyalt eszmerendszernek fontos aduját képezte az is, hogy az illető megszálló hatalom országában ezek már »beteljesedni« látszottak, s így egy igazoltan megvalósítható, s nem pusztán utópisztikus társadalomterv igényével léphettek fel. Talán ezért sem véletlen, hogy mindkettő a »tudomány« tekintélyére hivatkozott legitimitása alátámasztására (lett légyen ez a biológiai »fajelmélet« vagy a »tudományos szocializmus«). Mindkétfajta üdvideológia presztízsét számottevően növelte természetesen a nevükben elért hatalom: a nácikét a német technológiai fölény és az, hogy meghódították az egész európai kontinenst; a sztálinizmusét az, hogy győzött a németek felett. Az üdvideológiák konkrét társadalmi funkciói között megkülönböztetett figyelmet érdemel az általuk nyújtott szublimálási lehetőség, melynek értelmében az új társadalomtervet abszolút értékkel lehet felruházni.

Az üdvideológiák hatásosságának mégis legelső fokmérője az volt, hogy végrehajtott egy radikális rendszerváltást, melynek esélyei addig valószínűtlenek voltak. Ennek a gyors átalakulásnak köszönhető az érintettek »mesés«, a megelőző történelmi tapasztalatok szerint szintén csak valószínűtlen és fenomenális társadalmi érvényesülése. Ahhoz, hogy a »fasiszta alkatúak« vállalják társadalmi szerepüket, »szublimált« érdekmegvalósítás ugyanis nem elég. Az is kell, hogy az új rendszerhez kötődő érdek-viszonyaik látványosan javuljanak. A rendszerváltással megvalósított csodával határos hatalomcsere, a »lentiek« (néhányának) »felkerülése«, uralomra jutása az érintettek számára közvetlenül is - önmegvalósító prófécia gyanánt — a rendszerváltás igazolásául szolgál. A kollektív üdvideológia és a »mesés» személyes érvényesülés egymást alátámasztva hozza létre a »társadalmi megváltás« élményét. Mi kapcsolja ugyanis össze a (»segédházmesterek forradalmával«) 1944 októberében tényleges házmesterből lett nyilas keretlegényt a túlélő munkaszolgálatosból lett AVH-s verőlegénnyel, ha nem az, hogy mindketten váratlanul, korábbi elvárásaihoz képest hihetetlen hatalomhoz jutottak. A ház »urainak« kiszolgálójából kerületében élet-halál urává lett kisnyilas nem hasonlóan csodás mobilitás ked- vezményezettje-e az adott társadalmi térben, mint az elhurcoltak nyomorúságából, megalázottságából, életveszedelméből kiszabadult fiatal zsidó értelmiségi, aki ávos tisztként egycsapásra a totális állam jól dotált részvényeseként, a maga területén szintén olyan hatalmat nyer, mely felett Magyarországon azelőtt soha zsidóember nem rendelkezett? A párhuzam erős marad akkor is, ha meg kell engedni bizonyos fontos különbségeket. A kisnyilas »mobilitásában« nagyobb szerepet játszott (a háborús felfordulás helyzeteiben mindig kecsegtető) egyszerű rablás, zsarolás vagy fosztogatás lehetősége. Az AVH-s dotációi kevésbé anyagi természetűek, bár a háborúvesztést követő mizériában nem voltak megvetendőek a könnyű lakáshoz jutás, a viszonylag magas fizetés, a hatósági üdülés stb. előnyei. Itt a »mobilitásban« sokkal nagyobb súllyal szerepelt a nácizmustól való megmenekülés és az államgépezet biztonságába való kerülés ténye.

Itt találkozunk a társadalmi reváns témájával, mely nélkül a fasiszta típusú erőszak híján lenne egyfajta »morális tőkének«, mely éppen a féktelen önkény önkényes jellegének ideológus, önmeggyőző tagadásával ennek szociológiai biztosítékát nyújtja. A fasiszta alkatúak terrorműködése - eltekintve a terrorhelyzet cinikus kihasználóitól - akkor nyerheti el legtökéletesebb »belső« (a végrehajtókat meggyőző) igazolását, ha olyan diabolizálható »ellenség« ellen irányul, amelynek a végrehajtók a rendszerváltás előtt maguk is áldozatai, alávetettjei, kárvallottjai voltak. Valójá52