Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)

egyes jelzések azt mutatják, hogy az 1920-as évekre bizonyos gimnáziumokban a zsidók behozták korábbi hátrányukat.14 Összességükben azonban az idevágó kutatási eredmények azt igazolják, hogy az asszimiláció nem forgatta fel radikálisan a zsidó fiatalok képzési háztartásában a szellemi befektetéseknek a testképzés kárára megvalósított primátusát.15.

Ha a sportolással, a tanulási fegyelemmel, akárcsak a demográfiai racionalizmussal kifejtett polgári önkontroll tényeit viszonylag könnyű bizonyítani, és az is valószínűsíthető, hogy mindezek összefüggtek az ösztönkiélő erőszakgyakorlás szokásrendjének kizárásával, még perdöntőbb és közvetlenebb jelzéseket találni ugyanerre a zsidóság felekezetsajátos bűnözési adataiban. Ezek segítségével azt is tisztázni lehet ugyanis, hogy a csonkaország asszimilált zsidóságánál a törvényes szankció alá eső erőszak még a korábbi évtizedek átlagánál is ritkább volt. Az össz- népesség 5-6 %-át kitevő zsidóság részesedése a magánosok elleni erőszak, a nemi erőszak, a gyilkosság, a szándékos emberölés, a felindulásban elkövetett emberölés, a súlyos testi sértés, a halált okozó testi sértés és a gyújtogatás bűnfajtáiban az 1909-13-as évek átlagában az összes 1,04 %-a, az 1928-31 évek átlagában mindössze 0,84 % és 1942-ben (a »keleti« zsidóság jórészének visszakerülése után, s a zsidótörvények alatti elnyomorodás térnyerésének évében) is csak kerek 1 % volt.16 Az idevágó adatok részletezéséből az is kiolvasható, hogy a legsúlyosabb személy elleni erőszakos bűntények - emberölés, magánosok elleni erőszak, gyilkosság, felindulásban elkövetett emberölés, halált okozó súlyos testi sértés - a zsidóságban 1914 előtt is csak egészen kivételesen, azután viszont már tulajdonképpen egyáltalán nem fordultak elő: 1928-31-ben például egyetlen (!) zsidót sem találni az 535 ilyen típusú bűntény elkövetői között.17

A régi és új »fasiszta alkat« érvényre jutásának feltételei

Ezekután visszakanyarodhatunk az elöljáróban feltett kérdésekhez. Az előbbiekben, úgy gondolom, elégséges bizonyítást nyert, hogy Magyarországon a »fasiszta alkat« elsősorban azért nem válhatott a zsidóságban tipikussá, mert az önkényes fizikai vagy hatalmi erőszak gyakorlásának habitusa - a fent elemzett, történelmileg változó okokból - sem a hagyományos zsidó kultúrában, sem az asszimilált zsidóság szokásrendjében nem kapott teret.

Evvel azonban megkerülhetetlenné válik Bibó problémafelvetése: hogyan jelenhettek meg mégis zsidók viszonylag tömegesen a »forradalmi erőszak« helyzeteiben, tehát a kommunista erőszakszervek képviseletében, mégpedig ugyanolyan magatartást tanúsítva, amilyenre a »fasiszta alkatúak« szoktak volt történelmileg példát

14 Lásd különösen a jászberényi gimnázium diákjairól írt tanulmányomat: „Felekezeti és társadalmi egyenlőtlenségek a jászberényi gimnázium diákjai között (1911-1945)”, Jászberény-Évkönyv, 1995, (megjelenés alatt)

15 Lásd erre Hadas Miklóssal írt munkámat: „Les Juifs et la tentation d’excellence en sport dans les lycées hongoris d’avant 1918”, Cahiers d’Etudes Hongroises, (Párizs), 6, 1994, 249-257.

16 A számítások forrását lásd a Magyar Statisztikai Közlemények, 59, (Bűnügy 1909-1913), 73-81; a Magyar Statisztika Évkönyv 1930, 348 o. és uo. 1942, 299 o.)

17 L. Magyar Statisztikai Évkönyv, 1930., 348.

50