Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XIV. - Bódi Tóth Elemér: Európai tea
Bódi Tóth Elemér: Európai tea A költő nevét és munkáit elég kevesen tartjuk számon, s ebben nemeseik kényelmességünk a vétkes. A nyolcvanas években megjelent ugyanis két verseskönyve, de egyik sem az irodalmi életben igazán számontartott kiadótól: A mesék kapujában (1983) a Palócfóld Könyvek salgótarjáni sorozatában, A nyomtalanság csodái (1986) az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában. Az Európai tea a Magvető kiadványa, s a Versek 1961-1989 megjelölés a gyűjteményes vagy válogatott jellegre utal. S valóbem, megtalálhatjuk itt a korábbi anya^ javát, ki is egészítve, s hét ciklusba rendezve, majd három ciklusban az „új” verseket is, amelyek 1985 óta keletkeztek, szám szerint negyvennyolcán. Bódi Tóth Elemér nem bőbeszédű költő, s mint a ciklusok évszámjelölései mutatják, nem egyszer kísérték hosszabb szünetek az alkotómunkát. A teljes pálya áttekintése érthetővé teszi a csöndeket is, meg az eddigi viszonylagos visszhangtalanságot is. Az 1940-es születésű, s első verspublikációját 1956-ra datáló szerző bármily jó tanítványa volt is jeles elődöknek, igazából meglehetősen sokáig nem tudta megszólaltatni azt a versvilágot, amely csak rá lenne jellemző, s ha olykor voltak is ezügyben biztató jelek a pályán, azok átmenetinek bizonyultak. Ma már lassan megszokottá válik, hogy a költészetben is vannak későn érő típusok. Bódi Tóth Elemér mindenképpen közéjük tartozik. Kibontakozását alighanem az is gátolta, hogy falusi, majd vidéki újságírólétre váltó életformáját és annak élményvilágát több nemzedék is „elírta előre”, mire szakmailag biztonságosan meg tudott szólalni. A műhely még belsőbb gondjának tartom azt is, hogy a költő sokáig ragaszkodott az erőteljesen klasszicizáló formákhoz, mindenekelőtt a tiszta ritmusú és rímelésű, fegyelmezett dalhoz, s bár e nemben vannak igazán sikeres darabjai, az önként vállalt fegyelmezettség az ő esetében gátlónak bizonyult. Először akkor tudott megjegyzésre érdemesen megszólalni, amikor át mert váltani a szabadversre, miként az Európai tea ciklus 1977-78-as anyaga tanúsítja. S még egy dolgot kellett kikísérleteznie. Számára elemien fontosak az utazási élmények, a nyugatiaknál is inkább a keletiek. Fantasztikusan nagy kulturális anyag sejlik versek sorának hátterében, beleértve a magas- és a népi kultúrát, s beleértve mindenképpen a természetet, annak a szemléletét is, s nemcsak a történelemét. Érlelő idő kellett azonban ahhoz is, hogy mindez következetesen szervessé válhasson, s úgy látom, ez a nyolcvanas években, s ott is inkább a második félidőben következhetett be, amikor a szemlélet rátalál a pontosabb kifejezési formára is, s a költő az élményt nem a dal lekerekített formáiba zárja, hanem beleoldja a meditációs-reflexiós szabadversek sorába. így válik - a legfontosabb ciklus címét idézve O-új léthelyzet és - szemlélet közvetítőjévé a vers. Az eurázsiai civilizáció különböző helyszíneit járva mindegyre azonosság és másság hullám- mozgásával találja szembe magát az utazó. A természet, a társadalom és a mindenkori személyiségek története számos tanulságot kínál, ugyanakkor számos kérdést is felvet. Hiszen „Tor- nyosodik / vagy elomlik a szél, / nem tudni, / eszköz-e, cél-e az ember, / miközben valami / folyton keletkezik, / elgondolja magát.” {Ó-új). Ugyanakkor megfogalmazódik az európai ember fáradtságélménye is: „európai vagyok, / ahol már minden megtörtént, / semmit sem kell kitalálni, / nem is lehet, ami még hátra van, / máshol kitalálják” {Színkópásan ver a szívem). Ezügyben meghatározó az Auschwitz-élmény, a bűnbeesés újkori traumája, a Legrejtélyesebb tapasztalatok köre. E világban kétségtelenül „magunk alatt vagyunk” {Bujkáló jazz), s az lehet a véleményünk, hogy „Nem érdemes mitizálni a dolgokat, / lexikálisán ragadjuk meg őket, / már csak az üvegházi hatás miatt is, / hiszen melegszik a föld, nő / az aszályosodási hajlam, pattog / jóformán minden, mint egy képkeret.” {Eltérő tapasztalatok eltérő hangulatot szülnek). A megragadás módja nem csupán a mitizálástól tartózkodó tárgyiasság, hanem a stílus prózaisága is, amelyben különleges funkciótöbblete lesz itt egyetlen hasonlatnak, máshol érzékletes képeknek, hirtelen lírai szólamoknak. A demitizálás azonban nem radikális program. Racionálisan mítoszteremtő költő Bódi Tóth Elemér. Átfogó világmagyarázatra törekszik, s eközben szuverénül építi be szemléletébe a különböző mítoszok vonásait. Ez hol ilyen félelmetes képben mutatkozik meg: „de hol / van a sárga nap, midőn / cérnát fűz a tűtomyokba a / sátán, hogy a világot / egyetlen nagy bugyorba varrja” {Bálványok a grániton)', hol meg abban a szemléletben, amely minden élőlény egységét vallja: „Tegnap láttam a meghasadt törzsű / fákat. Tömegével. Ilyent még/ nem láttál, mintha 10 7
