Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Alföldy Jenő: Zárt forma - nyitott gondolat (Bertók László: Három az ötödiken - 243 szonett)
sorvég rendszerint mondatvég egyúttal - ami persze csak úgy igaz, hogy jócskán vannak elharapott, töredékszerű mondatai, melyeknek sajátos funkciójuk van. Bertók mondattanáról külön kell beszélni, mert ennek stílusmeghatározó sajátossága talán a legkarakterisztikusabb ebben a szonettsorozatban. Ám ezt is a versritmussal összefüggésben kell megvizsgálnunk. A kettő együtt pedig e költészet lelki „tartalmáról”, alkotás-lélektanáról és munkamódszeréről - ösztönösség és tudatosság egyéni összetételéről - vall az elemző befogadónak. Egy olyan szonettel szeretném ezt szemléltetni, mely, mondhatni, radikálisan érvényesíti munkamódszerét, de témája közismert voltánál fogva könnyen ellenőrizhető benne a gondolat. S hogy öt kenyeret, s öt halat, s több mint ötezer jóllakik, s nem is az, hogy ebből a hit, s hogy kosárszám mennyi marad, s nem az, hogy mekkora halak, s kenyerek, s hogy a bűneik, s hogy már csak a csoda segít, s mert mocorognak, alszanak, s nem, hogy kétezer év alatt, s hogy a legjobb, ha mind eszik, s hogy persze, akadnak, akik, s hogy nem is biztos benne, csak, s nem, hogy nincsenek rá szavak, s talán a legkönnyebb, ha így... (185) Első olvasásra felfogjuk,hogy az Újszövetség azon legendájáról van szó, melyben Jézus ötezer embert jóllakat öt kenyérből és öt halból. Mégis úgy érezzük, hogy csak többszöri elolvasásra derül fény a vers valódi üzenetére, a példázatértékű jelenség vagy jelenet által kifejezett gondolatra, érzelemre, lelkiállapotra, a legenda személyessé tételére, netán időszerűsítésére. Ez a hosszú, összetett mondat befejezetlen, s részleteiben is töredékes. Állításai képtöredékekből és félig kimondott gondolatokból kreált fogalmak. A befejezetlen mondatokat a szerző az olvasó képzeletére bízza. Csupán a versszituációt tette meghatározottá, hogy a helyes irányt megadja a kiegészítésre. Bertók a kezdetek óta olyan költőnek mutatkozik, akinek szellemi karakterében a tudatnak uralkodó szerepe van az ösztönök, indulatok fölött, noha korántsem tartozik az „érzelemszegény” költők közé (azt hiszem, ilyenek is vannak). Ellenkezőleg: mint ez a szonettsorozat s benne az idézett darab is mutatja, a közösségért érzett felelősség és aggodalom, a tömegméretre kiterjesztett empátia, a remény, a bűntudat, a megváltás, feloldozás iránti sóvárgás rendre megfogalmazódik verseiben. Am az intellektus végső mozdulása mindezt kordában tartja: a kétely szava a végső szó. Nem abban kételkedik, hogy a sokaságot jól kell lakatni testben és lélekben, nem mondja hogy a messianisztikus küldetéstudat fölösleges, hiábavaló. Hanem abban, hogy ő, a költő és az általa kimondott szó, egyáltalán, a vers — és speciálisan a saját költői munkamódszere - alkalmas-e arra, hogy ezt a messianisztikus küldetést betöltse. Az erkölcsi szigor és a költőelődök iránti hagyomány-tisztelet s a radikális nyelvi-formai újítás elve igen szerencsésen ötvöződik Bertók művében. 98
