Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Legenda Tamási Áronról (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)

egy groteszk példát. A 60-as években egyszer valahol volt egy ilyen un. irodalmi szilveszter, ahol a vendégek éjfél körül és a szesz hatására táncraperdültek. Ott volt Féja Géza is, és Jékely Zsoli, aki szerette bizony a finom ugratásokat, egy papírlapra ráírta, hogy Vigyázat, aszkéta! és ezt észrevétlenül becsúsztatta Féja zakójának a hajtókája alá. Úgyhogy Féja úgy ropta a táncot, hogy ott volt a hátán: Vigyázat, aszkéta! Később valaki figyelmeztette Féját, aki rettenetes méregbe gurult, valamilyen célzást vélhetett ebben, lényeg az, hogy párbajra hívta Jékely Zsolit: tanúim vannak erre, pl. Lator László. Mondogatták a felhevült Féjának, hogy ez egy őrültség, még irodalmi példákkal is előhozakodtak, valaki kezébe adta Örkény Lila tintáját, hogy olvasd el, micsoda marhaság ez! De nem. Jékely halálosan a becsületébe gázolt, és elégtételt követel. Végül valakinek eszébe jutott, hogy akkor vigyék ezt az ügyet Tamási Áron elé, hiszen ő minden erdélyiek vezére és fejedelme, és ő majd példás ítéletet fog ebben az ügyben mondani, és elmarasztalja Jékelyt, amennyiben elmarasztalható stb. Ezt Féja is elfogadta, elmentek Áronhoz, aki ezt ezzel a méltóságteljes faarccal hallgatta végig, szerintem belül nagyon jól mulatott, de ennek nem adta jelét. Nincs poénja a történetemnek, nem tudom, hogy Tamási Áron szó szerint mit válaszolt erre, de a lényeg az, hogy ott kibékítette őket. Szóval egyszer csak valahogy talán még Féja is megérezte, hogy nevetségessé vált.

Tímár Máté: Áron illegalitásban szabadult fel. Őt Bajor Gizitől kezdve különböző hölgyek bújtatták. Jellemző a magatartására pl. hogy a második felesége, Magdo, izraelita vallású volt, vagy öt vagy hat éve már nem is laktak együtt, de nem vált el tőle, hogy a nevével védje és mentse a megkülönböztető törvények következményei alól. Illegalitására jellemző a következő: Egyszer elkapták a nyilas pártszolgálatosok és igazoltatták, bevitték az Andrássy út 60-ba, az un. hűség házába, hát az akkor a halállal volt egyenlő körülbelül, vagy halálszagú volt legalábbis. És ahogy vitték befelé, kivel találkoznak ott az előcsarnokban, Báró Kemény Gáborral, aki a Szálasi kormánynak az un. külügyminisztere volt. Ez a Kemény Gábor édes unoka- testvére volt Kemény Jánoskának, a vécsi földesúrnak, a helikonosnak, és mikor meglátta Áront, azt mondja, hát te itt? Hát mit csinálsz? Mi van veled? Azt mondja, kérdezd meg a testvéreidet. Erre Kemény Gábor szólt a pártszolgálatosoknak, hogy majd ő felviszi a Gera testvérhez, és amikor elmentek a testvérek, idézőjelben mondván, akkor a másik, hátsó kijáraton kiengedte és azt mondta, hogy jobban vigyázz! Jellemző, hogy amikor a népbírósági tárgyalás volt, Áron önként jelentkezett tanúnak, tudta, hogy nem mentheti meg Kemény Gábort, de azt mondta, hogy ennyivel ő tartozott neki.

Albert Zsuzsa: Az, hogy Tamási Áron itt Magyarországon, 48 után nem kívánatos író volt, eléggé érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy itt bizonyos szociális szólamok mennyire hangzottak, Tamási Áron irodalma pedig mindig szociális indíttatású volt, néppárti volt, még azt se lehet mondani, hogy vádolni lehetett volna irredentizmussal, sőt.

Domokos M.: Nem irredentizmussal vádolták. Horváth Márton úr, aki akkoriban a Szabad Nép főszerkesztője volt, nemes egyszerűséggel hajói emlékszem, a fasizmus foltozott irhájú zsoldosának nevezte.

Juhász Ferenc: Ez nem egy emberre vonatkozó megállapítás volt, hanem egy egész irodalmi folyamatot érintő, sőt az egész irodalmi élet többségét megállító, hiszen nem egyedül volt, az elnémításban és az elhallgattatásban Áron, Szabó Lőrinc- től, akiben még lett volna indokolhatóság bizonyos momentumokat illetően, kezdve Németh Lászlón, Weöres Sándoron át, Tamási Áronon keresztül Kassák Lajosig és Jékely Zoltánig, Sinka Istvánig és így tovább, írótársadalmunk 80 százaléka volt egy un. meg nem jelenési, vagy tiltási listán. Nem emlékszem rá, hogy tételesen leírták azokat a vádpontoknak nevezhető állításokat, amikkel akár a Választ beszün79