Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Alexay Zoltán: Szigetközi kérdőjelek

legfeljebb illegális kiadványokban lehetett olvasni, a hivatalos politika csak a támogató véleményeket engedte megjelenni, sajnos a kérdésben a politika mindig meghatározó szerepet játszott a szakmai szempontokkal szemben.) A régióban megszületett a vízpótlórendszer terve, amit a mellékágak és a mentett oldali területek vízellátására dolgoztak ki. A rendszer építését szerencsére 1987-ben elkezdték és 1989-re csaknem elkészült, hogy miért szerencsére, arra még visszatérek. Azt, hogy beváltja-e a hozzá fűződő reményeket, előre senki nem tudhatta, mindenesetre az erőmű üzembe helyezése után egy kis esélyt jelentett a táj és az élővilág számára.

A késve elkezdett botanikai és zoológiái kutatások eredményei még a Szigetközt jól ismerőket is meglepték, kiderült, hogy a természeteshez közeli társulások kis területén (12000- 13000 ha) is milyen hihetetlenül gazdag az élővilág. Ezt érzékeltük eddig is, de a számszerű adatok mégis minden elképzelést felülmúltak. Természetesen megjelentek olyan szakértői vélemények is, amelyek a fentiekkel szemben bagatellizálták a Szigetköz természeti értékeinek a jelentőségét és az élővilágot fenyegető veszélyt. Ezek részben laikus, részben irányított (megfizetett?) nyilatkozatok voltak, amelyeknek az volt a célja, hogy megnyugtassák a közvéleményt, ellensúlyozzák az aggodalmaskodó hangokat.

Anélkül, hogy túlságosan bele akarnék bonyolódni Szigetköz növény- és állatvilágának jellemzésébe, néhány adatot említek az előzőek igazolására. A harasztok és a virágos növények 917 faja került elő eddig Szigetközben, ez a hazai összes faj 42%-a - tessék végiggondolni, hogy itt 15 méter a legmagasabb és a legalacsonyabb pont között a szintkülönbség, nincsenek dombok, hegyek, száraz élőhelyek. Ennek ismeretében még figyelemreméltóbb a növényvilág gazdagsága, s az egyedülálló változatosságot bizonyítja a kis területen előforduló 67 növény- társulás is.

Az állattani kutatások valóban a huszonnegyedik órában kezdődtek és már az eddigi eredmények is Szigetköz kiemelkedő értékét igazolják. Meglepően magas az előkerült fajok száma, például a szabályozás utáni kedvezőtlenné vált állapotok ellenére 65 halfaj él az itteni vizekben, ez az országban előforduló halak 80%-a. 206 madárfaj, több mint 1100 lepke, 100 bogár, 116 puhatestű, csaknem az összes hazai kétéltű előfordul a területen, hogy csak néhány ismertebb állatcsoportot ragadjak ki a sok közül. A kutatások eredményeinek ismeretében még pontosabban tudtuk, mit kell félteni, milyen értékeket fenyeget veszély, amit valahogyan el kellene hárítani. A vízpótló rendszer ötletén kívül más esély erre nem nagyon látszott, legfeljebb az az utópia, hogy valami oknál fogva mégsem helyezik üzembe a vízlépcsőt, bár mint az első kérdés kapcsán már szóba került, az sem jelentett volna megnyugtató megoldást, hiszen a medermélyülés miatt egyre rosszabb lett a Szigetköz helyzete.

Az 1990-es évek elején a térség további sorsát érintő két változás is történt - lezajlott a rendszerváltás nálunk és a szomszédoknál egyaránt és Nagymaros nélkül elkészült a létesítmény. Az új magyar parlament úgy döntött, hogy a várható környezeti kockázatok miatt nem szabad üzembe helyezni a vízlépcsőrendszert, az időközben önállóvá vált Szlovákia viszont ragaszkodott a hasznosításhoz, feltehetően abból kiindulva, hogy a sok milliárdos kiadásból legalább visszatérüljön valami. Ők nem értettek egyet azzal, hogy az üzemeltetés jóvátehetetlen károkat okozna a környezeti rendszerben.

A magyar álláspont - hogy csak a létesítmény lebontásáról vagyunk hajlandók tárgyalni és vissza kell állítani az eredeti állapotokat - teljesen ellehetetlenítette a párbeszédet. A lebontás irreális, az álmok világába tartozó óhaj volt, mert akár szerettük, akár nem, a vízlépcső- rendszer óriási költségekkel 15 év alatt elkészült, a lebontáshoz egyik országnak sem volt pénze, ráadásul Szlovákia erről nem is volt hajlandó tárgyalni. Ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyni nem hiba, hanem bűn volt, inkább azon kellett volna gondolkodni, hogy Szigetköz egyre rosszabb helyzetbe kerülő természeti értékeit hogyan lehetne a már úgyis meglévő műszaki létesítmények felhasználásával megmenteni. Az eredeti állapotok visszaállításának követelése félrevezető, bár lelkesítő frázis, mert nem tisztázta senki, mit is értünk alatta. Én például a 120 évvel ezelőtti viszonyokat tekintem eredeti állapotnak, amikor nem voltak töltések, a Duna szabadon változtatta a medrét, nem voltak osztrák erőművek stb. - ezt visszaállítani képtelenség lenne, de azt hiszem, senki nem is akarná.

A közel két évig tartó patthelyzet oda vezetett, hogy Szlovákia bejelentette, saját területén (Dunacsuny térségében) egyedül is befejezi és üzembe helyezi a vízlépcsőt. 1991 decemberében kezdték el az ún. C-változat műtárgyainak építését, ezekkel kiiktaták a dunkaliti duz48