Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Bodri Ferenc: "A mennyei táborokban majd béke honol…" (Szentek lexikona)
kultúrát és tartást teremt, a szinte folyamatos pillanat, amelyből a szellemi erő merít. A tájékozódást irányíthatja, az elhatározásokat megszenteli. A lehetőségek végtelenek és példa sem kevés. Bizonyítékul is szolgálhat a választottak és választhatók friss szellemű, szépen formált albuma. A Barcelonában nyomtatott remek lexikon gyönyörű képeit jó részben a müncheni eredetiből vette át a magyar kiadó. A német szerző neve a címoldalon - Clemens Jöckle - és a jelentős hazai pótlások írójáé nem olvasható. Pedig Török József professzor zárótanulmányai a szentté avatások és a szentek tiszteletének történeti folyamatáról, a pan- nóniai szentekről és a boldoggá avatások várományosainak életéről, alapos tájékoztatást adnak, ismert „saját szentjeinkről és boldo- gainkról” bőségesebb ismereteket és dokumentációt. A leghitelesebb forrásanyagot, amelyet örömei olvashattunk egy korábbi könyvében előbb (A magyar föld szentjei - 1991). A témában a latin, olasz vagy éppen német eredetiekből újraformált, kellően bővített hazai változatok hagyományt teremtettek a századok során. Mindannyiuk alapja a folyamatos Acta Sanctorum természetesen, az első „hivatalos” martyrologium (Baronius kardinális műve - 1506), majd ennek bővítései és változatai. Nálunk Zalka János, Zsihovics Ferenc és Debreczeni János magyar átigazí- tásában„az év minden napjára szóló” első legenda- és életrajzgyűjtemény (Eger - 1859- 1876) három kötete, mellette„Vogl Máté németéből” (Matthaus Vogel SJ) kurtított és népszerűsített változatainak kiadásai uralták a századvéget és- fordulót. A pár éve megjelent három lexikon, Joseph Weisbender (1984), Diós István (1988) és Kristin E. White (1993) művei szintúgy honosítottak, az utóbbi végén Szuhay-Havas Ervin buzgalmában majd félszázra növelte a magyar szentek és boldogok sorát. Török József a maga gyűjteményében szerényebb és alaposabb. A latin vagy magyar nyelvű kódexek legendáriumai, Temesvári Pelbárt Sermones Sanctisa (Pomérium - 1500 k.) indították a hazai hagiográfiát. Illyés András öt kötetes munkája (A keresztényi életnek példája vagy tüköré - Nagyszombat, 1682. ennek további öt kiadása), mellette a népiesebb „Makula nélkül való tükör” (1712) változatai, az „... evangyéliumi kenyérmorzsalékok és apostoli búzakalászok” (Padányi Bíró Márton, Győr1756) és néhány hasonló sorozatos megjelenései szolgálták a hívek épülését előbb. Majd Scitovszky János pécsi püspök, a későbbi hercegprímás gyűjteménye (1844), Bedeő Pálnak „a zsenge ifjúság számára írt” munkája (Pozsony, 1847), közben változatos további kiadások előzték a tudós Dedek-Crescens Lajos (Móricz Zsigmond kedvence) két kötetes művét (1900), a századelő más, olykor füzetes és népszerű sorozatait. Balanyi György, a piarista történész és akadémikus latinból fordította A tökéletesség tükörét (1926). A jelesebb szenteket bemutató önálló könyvek és füzetkék társaságában bőven állt rendelkezésre legendárium és életrajz a névnapokra — igény és érdeklődés szerint. Az első átfogó magyar monográfia négy kötetét rendtársaival ugyancsak „az év minden napjára” Schütz Antal adta közre közel másfélezer lapon (1932-33). A Radó Polikárp által szerkesztet csinos album (Az Egyház szentjei - 1940) és a Legenda Aurea (Legenda Sanctorium História Lombardica — 1470), Jacobus de Voragine, domokos rendű szerzetes, Genua érseke (1230-1298) legendáriumának magyar változatai és feldolgozásai sorában (1942, 1990) számomra a legkedvesebb hagiográfiai gyűjteményt Révay József válogatta és fordította (Szentek legendái - 1927), a klasszikus szépségű könyvet Ja- schik Almos tervezte, az elöljáró beszédben Lépőid Antal adott gazdag tájékoztatást a kanonizációs eredmények változatos nyelvű kiadásairól és ellenkiadásairól, a téma hazai történetéről. A szépen illusztrált kötet hetven év után is haszonnal és gyönyörködve forgatható. A kiadói folyamatban jelentkező elcsende- sedés után Ijjas Antal kitűnő monográfiája következett (Szentek élete 1-2. - 1968), majd Peter Manns, Őry Miklós és Marosi László ei- senstadti kedves kiskönyei (Testvéreink a szentek 1-2. - 1977, 1982), Bálint Sándor kiváltképp magyar horizontú remekművei (Karácsony, Húsvét, Pünkösd - 1973; Ünnepi kalendárium - 1977) pótolták a már-már feltűnő hiányt. Az új lexikon korszerű komplexitása az igényt és érdeklődést nemcsak szolgálja, de növeli. Elsőként pontosságával, szemléletével, részletező kitekintéseivel, egyben szépségével is. Ha képzőművészeti kapcsolattörténeteihez hozzátesszük pl. Wehli Tünde remek tanulmányait a Magyar Anjou Legendárium körül, mellette másokét, Jutta Seibert alapos keresztény ikonográfiái lexi93
