Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XIII. - Hell István: Élve fogó csapda - Jász Attila: Daidaloszi napló
együttes látása, az irónia, a groteszk, s ezek az eszközök alkalmassá kezdik tenni a naplót az olvasásra. Feltehetően az erdélyi irodalom mélyen gyökerező hagyományai, s az utóbbi évtizedek keserves társadalmi tapasztalatai hátráltatják is, egyúttal siettetik is, hogy a vallomásosság, a „tiszta” érzelmesség szintjén megrekedjen, illetve onnan továbblendüljön a szerző, meg is őrizve gyökereit. Szép példa erre a következő verszárlat: „Holtom után lebukom / A tenger mélyére és elrejtőzöm / Valamelyik gyöngykagylóban / Idővel majd megtalálnak / És elkelek egy feketepiacon / De ha nem a gyöngyhalász / gyerekeinek játékszere lehetek”. És e vers címe: Földhözcsapták a pályatévesztett macskát. S ilyen jellegű a Csel, a Néphagyomány, a Szabvány, a Görbe út, a Mesterség, a Bevezetés. A vers meghal, állítja egy cím, mégis lehetséges a Teremtés felé vezető úton elindulni. (Mafilm-Profilm Reklám Kft., 1992) Hell István: Élve fogó csapda Szerencsésebb és még a mai korban is tipikusabb költősors, hogy negyed századdal az első versek után már válogatott verseit szervezi kötetté az alkotó. Ezt teszi voltaképpen Hell István is, de könyve egyúttal az első kötete is! A negyvenes éveikben járó pályakezdők gyanúsak szoktak lenni, ez esetben azonban már az is megkapó, hogy mindössze 80 lapos a bemutatkozás, volt tehát ereje a szerzőnek ahhoz, hogy belássa: nem a hajdan elvetélt köteteket kell most egybesűrítenie, hanem a minőséget felmutatnia. Ugyanakkor az is tény, hogy - nagyon ritka kivételektől eltekintve — az igazi nyilvánosság nélkül formálódó költői pálya más, gátol- tabb lehetőségeket enged csak meg, a kibontakozáshoz valamiért a nyilvános megméretés lehetségessége is hozzá tartozik. így ez a kötet egyelőre egy olyan költészet szobrát mutatja, amely „félig van készen”, azaz adott az anyag tömbje, látható a félig megfaragott alak, sejthető az egész is, de elképzelhető az is, hogy ez a félkész-torzó lesz a végső eredmény. Mert eredmény maga ez a kötet is, kár lett volna kéziratban hagyni. Az 1968-tól sorjázó versek egy a népköltészethez, Nagy Lászlóhoz, a Hetekhez, a Kilencekhez közeli indulást sejtetnek, a tiszta forrás ideáját. Később azonban — miként a természeti valóságban is — mind több „forrás” válik szennyezetté, mind inkább csapdává válik a lét maga: „Szívzörejek tudatosodéban / lőtt madár ugrándozik a hóban. // Nyirkos tested kitéve a napra: / világ ez? vagy élve fogó csapda?” (Elve fogó csapda). Az én Halacskaszeretőm bájosan groteszk lírai látomásától eljutunk az elidegenedett-elidegenítő groteszkig, a kelet-európaivá silányult közép-európai léthelyzet tipikus kifejezési eszközéig. Olyan kor ez, amikor a Békeévek is pusztítóak, s a Majális is azt hívja elő, hogy „Micsoda béke perceg / e ránk ácsolt barakkban?”, s amelyben Hamlet Színészeit leinti. A kötetzáró, Strindberg emlékének ajánlott ciklus, az Álomképek és jegyzetek egy lehetséges mai utat, továbblépést is jelöl a tömörség, a szikárság és a szimbolikusság egymásra vonatkoztatott hármasában, az „élve fogó csapda nem eresztő, de élni még hagyó léthelyzetében. ÍArgus Könyvek, 1992) Jász Attila: Daidaloszi napló Rendkívül egységes, következetes összefüggéseket felmutató kötet ez, s a szerzőnek ahhoz is van ereje, hogy kihagyja A megértés nehézségei c. tatabányai antológiában megjelent írásait. Felfogása szerint „Mivel igazán szép dolgokat, igazán szépen csak a Végről lehet elmondani, biztosak lehetünk benne, hogy a zuhanó Ikarosz beavatásszerű látomásokat festhetett volna meg. És ha vers: akkor valaki a Végzetteljegyezte el magát. (...) A költészet az érzékek végzetszerű esztétikája.” (27. lap) A napló mégis Daidaloszé. A görög mítosznak ő az igazi hőse, Odüsszeusz-szerű, leleményes eszű férfi, aki az égi és a földi mechanizmusokon is átlát, s így nem kell lezuhannia. E versek lírai hősét, eszmélkedő egoját azonban inkább meghatározza egy olyan Ikarosz, aki már túl magasra se szárnyal, mégis zuhanni kezd, bár még abban is reménykedik, hogy kiigazíthatja repülését. Erre példa lehet az apa, aki repült. S hívó és riasztó 84
