Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XIII. - Jónás Csaba: Felderítés - Kerekes Sándor: Levél megy, Weller

is a tenger, azaz a természeti valóság, amelynek törvényeit megsejteni s elfogadni is csak részben lehet, bár és hiszen: „tekintetemben a semmi kószál a képzelet / felfoghatatlan játékaival társalogva / teljes mértékben kiszolgáltatva a valóságnak” (Láz).

A mítosz-átértelmezések szükségszernek és mindig az átértelmezőre jellemzőek. Itt azonban nem annyira átértelmezésről, hanem inkább egyetlen motívumpár - a zuhanás és a lebegés - átvételéről van szó, s így nem annyira a mítosz válik maivá, hanem segítségével a mai ember elképzelt-valós patthelyzete mutatkozik meg, s közben az alkotóé is „egyre jobban / kezdek hasonlítani a vízben fuldokló kétségbe- / esett toll-jeleket küldözgető üzenőre” (A megértés nehézségei). A kötet egységét nemcsak a jelképessé tett motívumkor adja, hanem a szemlélet és a stílus is: ezek a nyelvrontás divatjának idején archaizálónak mutatkozó szabadversek nem a fölöslegeset közlik, hanem „a nehezen mondhatót”. (Tevan Kiadó, 1992)

Jónás Csaba: Felderítés

Az ifjú Illyés Gyula névtelenül szerette volna verseit közölni, hiszen ő csak a közösség kifejezője. Jónás Csaba neve csak zárójelben szerepel a címlapon, pedig ő a ,/elderítő”, mégis személytelen kíván maradni, bár egészen más okból. Nem a kollektívumban, hanem a megismerés lehetségesnek tartott folyamataiban oldódik fel a személyiség, legalábbis szándéka szerint. Végeredményben ugyanis korántsem személytelen költészet ez, bár alapdilemmája szinte költészet előtti. Szemlélhetően érzékelteti ezt a címlap Rembrandt-reprodukciója az .Arisztotelész Homérosz mellszobrával” c. festményről. A tudós és a művész, a gondolkodó és az érzékletessé tevő tekint „egymásra” és ránk is, a megismerésnek a mágikusból leváló két alapformáját példázva.

Jónás Csaba első könyve nem „verseskötet” e kifejezés hagyományos értelmében, bár kétségtelen, hogy e mű a költészet fogalomkörébe tartozik. Olykor inkább csak gondolati, olykor stiláris izgalmat is keltő szövegek ezek, hol sűrű szövésű szabadvers-szövegek, hol hírből, művelődéstörténeti információból kiinduló, azt fonákjára billentő, s a köznapiból ezzel kiemelő „egypercesek”, hol filozofikus töredékek, aforizmák kommentárral vagy anélkül. A kötetzáró Agyrobbanás kiélezetten fel is veti megismerés és alkotás feloldhatatlannak mutatkozó kettősségét. Még nem sejthető, mi lesz a személyre szabott megoldás. Nem lenne meglepő az sem, ha a szerző filozófiával, társadalomtudományokkal foglalkozna, de az sem, ha íróvá lenne, talán inkább a próza területén. A jelen: a dolgozni vágyó értelmiségi felderíti a terepet. (József Attila Kör, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993)

Kerekes Sándor: Levél megy, Weller

A Móra Kiadó jóhírű elsőkönyves költőket bemutató sorozata megszűntnek mutatkozik: a korábban évi 2-4 kötet helyett 1991-ben Csontos János, majd két év múlva Kerekes Sándor kötete jelent csak meg, amelyik viszont, számomra legalábbis az utóbbi évek egyik legfurcsább könyve. A hátsó borítólap az adatokat kipontozással elhagyó életrajzot közöl, ez még szellemes is. A kötet sűrűjébe iktatott, 1987-es datálású Fülszöveg kivételével mind a hatvan írás kap egy mottót — valamilyen halandzsa-nyelven, de mindegyik egy-egy létező vagy elképzelhető nyelv halandzsája, tehát egymástól eltérő „szabályok” szerinti. A címadó „vers” a kötet végén szerepel, s azonos a kiadói kolofonnal, az ISBN számtól a teijedelemig. A meglepő csak az, hogy ez a „mű” is az 1987-es dátumot kapja, s közben tartalmazza az 1993-as évszámot. Ez a javítás és a Fülszöveg évszáma arra enged következtetni, hogy a kézirat megszerkesztve éppen hat évet pihent a kiadóban. Annál is inkább hihető ez, mert a szövegek keletkezési évszámaként 1968 és 1987 közti időpontok vannak feltüntetve - három kivétellel.

A hat esztendei Csipkerózsika-álom sem csökkentette azonban a szövegek rejtvényszerűségét. A mottók ennyiben iránymutatóak: hozzájuk képest kisiskolás egyszerűségűek a versek. Számomra a legnagyobb gond az, hogy néhány kivételtől eltekintve e szövegek nem töreked85