Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű (Domokos Mátyás sorozata)
BELÜGYMINISZTÉRIUM Szigorúan titkos! Jelentés Budapest, 1958. július hó 23. Jelentem, hogy ZELK ZOLTÁN elítélt íróval f. hó 22-én a beszélőt megtartottam, ahol testvéröccse, Zelki Tibor közölte nevezettel azt, hogy Zelk Zoltánné meghalt. Zelk Zoltán hisztérikus őrjöngéssel fogadta a hírt, több alkalommal kijelentette, hogy „ezek után nincs fniért tovább élnie stb.” Virág György r. szds. 1958. szeptember 25-én hivatalos javaslat készül Zelk Zoltán elítélt ügyében. A felterjesztés megállapítja, hogy: „büntetésének több mint felét letöltötte... Elítélése óta felesége elhalálozott. Zelk egészségi állapota sem kielégítő. Idős korára, egészségi állapotára, családi körülményeire és magatartására való tekintettel javasoljuk - büntetésének félbeszakítása mellett — a büntetés hátralevő részének kegyelemből való elengedését. — Budapest, 1958. szeptember 25-én.” — A javaslatot elfogadták, s Zelk Zoltán 1958. október 15-én amnesztiával szabadult. Helyzetét, életérzését, tragédiáját és kifosztottságát kötetének gyönyörű címadó verse fejezi ki: Tűzből mentett hegedű Tűzből kimentett hegedűddel mihez kezdesz, szegény cigány? csiholsz-e még nótát belőle, vagy vályogot vetsz ezután? Kezedben régi kincsed roncsa, a fája üszkös, húrja lóg, de próbáld csak, tán fölzeng rajta, a keserűt, a ríkatót. Madzaggal kötve-toldva húrja? akkor is! hátha szólna még: ha mást nem, azt a percet sírja, mikor a rongyos putri ég, mikor veszett csiviteléssel a tébolyodott fecskepár pucér fókáit hogy mentse, a lángoló ereszre száll, mikor ebeddel vonítottad a pusztulást, hogy az égen együtt csikarjon cigánysorsod s az ősi csikasz-félelem! Ezt húzd, ha mást nem, ezt a percet, aztán aludj, amíg az éh aludni hágy, míg jő a vénség, a térdig sár, a trágyalé s a vályoggödörben merenghetsz: hogyan cifráztad egykoron... 86
