Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű (Domokos Mátyás sorozata)

s hull rád az emlék, mint a pernye s heszállja szíved a korom...

1958

„Mihez kezdesz, szegény cigány?” - ilyen évek, ilyen háttértörténet után? Mihez kezd, aki költő, s nincsen más alternatívája, minthogy kézbe vegye újból a „tűzből mentett hegedűjét”, s eljátssza rajta például a korszak egyik nagy magyar halottsi- ratóját: A Sirály-1, s dalolja tovább, felszabadultan, halálig, mint a rigó, „a dalt, a dalt, mely szívig ér!” — „Dehát mi volt az én vétkem, / az én igen nagy vétkem? — kérdezte versben önmagától, s felelt is rá nyomban: - Felnőtt voltam, s felnőttek közt / gyermekszívvel éltem.” (A bánat jogáért)

Zelk sorsára és a Tűzből mentett hegedű történetére gondolva elmondhatjuk nagy földijével, Tersánszky Józsi Jenővel együtt, szóról-szóra érvényes sorait: „átvészelted, átvészeltük mégis a sok borzalmat. Mégiscsak szép az élet! Haggyuk a csügge- dést, az átkot!” S Zelk élte is tovább a maga életét - gyerekszívvel valóban a felnőtt világban. íme, egy pillanatfelvétel — tíz esztendővel későbbről:

Karinthy Ferenc: Napló Részlet

1967. július 26.

Kárpáti Gyuri, vizilabdás mesélte még a múltkor, hogy a kávéházban félrevonta Zelk, külön asztalhoz, egy komoly szóra. Ijesztő dúltan nézett ki, felindulva, de mégis halk-erőtlenül. Síri hangon mondta el: az öngyilkosság előtt áll. Beteg, hónapok óta egy sort sem ír, anyagi helyzete tragikus, ahová néz, adósság, perek, hitelezők. Felesége elhagyta, de azért ott lakik nála, a kutya beteg, szanatóriumban. Vége, mindennek vége, összedőlt a pakli. Egyetlen utolsó sansz maradt: ha Kárpáti tudna adni neki - nem, nem húsz forintot, hanem a vasárnapi ügetőre egy biztos tippet. Gyuri meghatódott, már amennyire ő képes rá, s olyasmit felelt zavartan, hogy három dolgot tud, persze erre nem mer megesküdni, a lovakkal minden előfordulhat, de hát nagyon valószínű... A halálra készülő, öngyilkosság előtt álló Zelk erre ordítozni kezdett, és teljes erejéből verni kezdte az asztalt: - Nekem te ne valószínű tippet adj. Adj biztos tippet, érted? Biztos tippet, biztos biztos tippet!

*

De mi lehet a „biztos tipp”, amit Zelk Zoltán életével és költői pályafutásával kapcsolatban megkockáztathatunk? Talán az, amit barátja, nemzedék- és költőtársa, Vas István mondott róla, 1974-ben, Zelk Zoltán szerzői estjén, amikor feltette a kérdést: „Mégis, milyen költő Zelk Zoltán? — S így felelt rá. — Kimondom végül: szerencsés költő. De még ehhez is hozzá kell tennem valamit. A költői szerencse abban különbözik az életbelitől, hogy mindig az arra érdemeseket éri.”

87