Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Hernádi Gyula: Kiáltás és kiáltás. (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Hernádi Gyula)
tebb érzéseit, legelemibb jogait úgy és akkor tiporja sárba, amikor akarja, a legbrutá- lisabb kegyetlenséggel, s ezeknek az éveknek - a regény tükrében - igenis ez a lényege. Az ország, mint egyetlen nagy fenyítőtábor, amelyben brutális terrorlegények grasz- szálnak, büntetlenül: ez a kép még a személyi kultusz legsúlyosabb hibákkal terhelt korszakából is olyannyira sommás, igazságtalan, és olyannyira ellenzéki töltésű és hatású, hogy méltán kiváltja a bírálóból az inkriminált megállapítást: „szocialistaellenes tendenciájú” regény. Ami a „szovjetellenes” jelzőt illeti. Ön jól sejtette, csakugyan a főhős hadifogságbeli, ismételt, igen hangsúlyos emlékeinek bemutatására gondoltunk... Az ugyan igaz, hogy a hadifogság a háború egyik következménye (a sok közül), s hogy nehéz és bizonyos értelemben üresjáratú, kieső éveket jelent annak, aki átélte (bár kivételes esetektől eltekintve történetesen kevesebb évet, mint maga a háború), de logikailag is meglehetősen furcsa, politikailag pedig mindenképpen súlyosan hibáztatható eljárás a háborút kizárólag eme utókövetkezményén keresztül meggyülöltetni akarni, különösen az egy olyan országban, amelyik ezt a háborút az utolsó percekig a rossz oldalon - a fasizmus szövetségében - csinálta végig. S hogy a pontot is feltegyük az i-re: egyébként sem csak a tényről, a hadifogság emlegetéséről van szó. A módról is, ahogyan ezt a (hangsúlyozottan szovjet) hadifogságot a regény tárgyalja, a részek érzelmi színezetéről, súlyáról, funkciójáról a regény egészében. Rátérve végül a szigorúan vett jogi kérdésekre: mi úgy látjuk, nemcsak minden okunk megvan a szerződés felbontására s következésképp az előleg visszakövetelésére, de a jogalapunk is. (Erkölcsi és jogi értelemben egyaránt.)... Éppen ezért megismételjük, most már valamivel nyomatékosabban, előző levelünkben is elhangzott kérésünket: szíveskedjék sürgősen közölni velünk, mikor és milyen részletekben óhajtja a felvett előleget visszafizetni. Tisztelettel. Két részlet a Kiáltás és kiáltás című regényből Hirtelen fájni kezdett a szemhéja, közvetlen közelből, a fal mélyedéséből meleg levegő érte. Két hosszú arc vált ki a falból. A pillanat tört része alatt hátracsavarták a kezét, lehúzták a lépcsőház fordulójába, leteperték, súlyos, tompa tárgyakkal elkezdték verni a fejét, az arcát. Meglévő sebei készségesen, kiszolgáltatottan tárták ki magukat az erőszakos, idegen anyagnak. A házban csend volt, semmi sem mozdult, csak a tompa ütések hangja hallatszott. G... nem vesztette el az eszméletét, feküdt a földön, rángatózott. A két férfi szünetet tartott, aztán lihegve folytatta:- Te szar strici, hát ide is eljöttél, az anyád kurva istenit, mi? Most megtanítunk, rohadt állat, a pofádnak is még egyszer, nesze, te, szar, nesze, a kurva anyádat!... Mikor már nem mozdult, kivették a zsebéből az igazolványát, megnézték majd fekete pokrócba csavarva levitték a kapu elé. A Csanádi utcából szürke gépkocsi siklott elő, az alaktalan csomagot hátsó ülése alá tolták. * * * Botorkálva ment lefelé a lépcsőn... A sötét kapu alatt két férfi állt. Lassan indultak el feléje. Kezükben gumibot volt, a magasabbik mandzsettája kilátszott zakójának ujja alól, eltakarta a bot tartószíját. G... megállt, aztán üvölteni kezdett. A hang vékony, mindent betöltő volt. A két férfinak csak arra maradt ideje, hogy melléje ugorjon és a fejére sújtson. A két bot egymás mellé csapódott a koponyájába, középen, elöl és oldalt besüppedve, vályút vésve a csontokba, a csontok közé. 76
