Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Hernádi Gyula: Kiáltás és kiáltás. (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Hernádi Gyula)
HGy: - Mindegy: visszajöttem és orvostanhallgatónak iratkoztam be. (Újból, mert 44-ben is annak iratkoztam.) Én elmondtam a NÉKOSZ-ban a barátaimnak - Forgács Péternek meg a többieknek —, hogy ez az Oroszország nem a világ közepe. Vigyázzatok, mert én ott voltam három évig, és az borzasztó volt! — Mire behúztak a csőbe, mert azt mondták: - Oroszország? Ó, az semmi. Jugoszlávia! Ott munkástanácsok vannak, az oroszokat nem szeretik - beléptettek a Pártba. Beléptettek a Pártba, amelyikből 1952 februáijában léptem ki. Letettem az asztalra a pártkönyvet, ami elég vakmerő lépés volt. Ott is naiv voltam. Én mindig dolgoztam valahol, szerettek is a munkahelyeimen, úgyhogy én arra gondoltam: az írás az tényleg luxus. Az írásban ugyanis azt kell mondani, amit az ember gondol. A hajógyárban is dolgoztam, ott láttam melósokat - A Tarafás-brigádot például, ezt a „mitikus” hajókovács brigádot, amikor a Magyar Szovjet Hajózási Részvénytársaságnak, a MESZ- HART-nak a gyárában voltam tervosztályvezető -, s akkor arra gondoltam, hogy azokat írom meg. Azok az írások, amiket olvastam, az a szocreál-irodalom tényleg pocsék, tehát valami mást kell csinálni. A „különösség”, a „másság” az csakugyan fontos dolog, s rájöttem, hogy stilárisan tudok metaforákat írni, nem olyan nagyon jókat - néha, de azért megállnak a lábukon, s akkor arra gondoltam, hogy a lényeget próbálom megírni; ennek az egész rendszernek a lényegét. Annál is inkább, mert nem volt ez olyan vakmerő dolog, hiszen Hruscsov elmondta Sztálinról mindazt, amiket elmondott. Az hittem, hogy ezek őszinték. Nem voltak őszinték. — A másik dolog: a magyar slapaj-hadosztály. Az oroszoknak a magyar slapaj-hadosztálya, amelyik tulajdonképpen outsider-céltáblát keresett és talált bennem. Egy ideológiai háborúhoz ugyanis céltábla kellett, amelyen be lehet bizonyítani minden hatodran- gú-nyolcadrangú slapaj álkritikus-kritikusnak, hogy ő ideológiailag milyen hűséges!... Én először a Magvetőnek adtam be azt a regényt. Egyszerűen visszadobták. Betették a borítékba és visszadobták. Domokos Mátyás, Fodor András, Lator László jó barátaim elolvasták és tetszett nekik, s ők bíztattak, hogy: hátha?! Ők is naivak voltak. Hátha megy a dolog. Beadtam. Az eredmény dokumentálva van... DM: - Próbáljuk azért összefoglalni Az ég bútorai „regényét”, kiadói történetét. Mert a Szépirodalmi Könyvkiadó is visszadobta. De hogyan? HGy: - Úgy dobta vissza, hogy utána én nem tudtam szóhoz jutni! DM: - Úgy tudom, kaptál még egy levelet a kiadótól: SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ LEVELE (részletek) Hernádi Gyula elvtársnak Budapest, VII. Bethlen Gábor u. 8. sz. Levelünk jele: 1445 / Sz / GL / BM Budapest, 1962. október 23. Minthogy Ön levelében kéziratával kapcsolatos véleményünket és eljárásunkat több ponton sérelmezi, ezekre ezúton visszatérünk. - Az Ön esetében - mint sok más esetben is - azért válaszottuk az írásbeli formát, mert a kéziratot teljesen javíthatatlannak tartottuk, átdolgozásra nem láttunk és nem is látunk módot. A regény megítélésünk szerint egészében elfogadhatatlan, beleértve a mondanivalót, légkört, mesét, sőt, a felhasznált írói eszközöket és stílust is: ezen a legelmélyültebb eszmecsere sem változtathatott és nem is változtatna.----A regény - az Ön szándékaitól esetleg függetlenül - igenis nagy indulattal egyetlen mondanivalót sugároz, amit a legmérsékeltebb - a regényénél sokkal mérsékeltebb - hangnemben is csak úgy lehet summázni, hogy azAVH mindent, az emberek legszen75
