Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Baráth Edit: Szavak nélkül, érintéssel (Portrétöredék Horváth Mária rajzfilmrendezőről)
Baráth Edit Szavak nélkül, érintéssel Portrétöredék Horváth Mária rajzfilmrendezőről M X rJS. i felnőttek — igazából nem is tudjuk az okát — ritkán nézünk rajzfilmeket. Pedig, ezeknek a zömmel gyermekek számára készült alkotásoknak, rendszerint egyetemes érvényű mondanivalója van, persze csak akkor, ha a film rendezője nem szolgai módon kívánja életre kelteni a számára előírt forgatókönyvet, mesefigurát, történetet. Horváth Mária a Kecskemétfilm Kft. rendezője már tizennyolc évesen érezte, hogy a rajzfilm-készítésben több lehetőség van, mint amit a televízióban lát. Részben ez, részben a kíváncsiság vonzotta a frissen végzett, ötvösnek készülő Pécs környéki fiatal lányt, hogy az 1971-ben induló kecskeméti rajzfilm-stúdió munkájába kapcsolódjon. Aztán a kíváncsiságból szerelem, a szakma iránti mérhetetlen elkötelezettség lett, amitől azóta sem tud és nem is akar megszabadulni. Hogy az újat, a változtatni akarót kívánó tudattalanja milyen jól működött, azt bizonyítja számtalan hazai és nemzetközi elismerés, a világ animációs filmkészítésében elfoglalt helye és neve. Sikerei teljében, tavaly, a harmadik Kecskeméti Animációs Filmfesztivál előtt ismertem meg. Filmje a Zöldfa utca 66., fesztiváldíjas sikerfilm lett, amit természetesen akkor még nem tudhattam, amikor elkészítettem vele az első interjút. „Nem lesz könnyű dolgod, nem szeretek beszélni, a szavak mindig félrevezetnek, többféleképpen értelmezhetők. Nem szeretem a szavakat.” Aztán mégis feloldódott, beszélgettünk, s megszületett az interjú. Azt hiszem, ő sem, én sem voltam igazán megelégedve vele... és most egy újabb alkalom, egy újabb beszélgetés. Talán köny- nyebb valamivel, én úgy érzem. Azt hiszem, elfogad, ha tudja, csodálom azt, amit csinál (nem, nem jó szó a csodálom, ő olyan egyszerű, nem lehetek patetikus, — még akkor sem, ha valóban azt érzem, hogy nem hétköznapi emberrel beszélgetek.) Mindenesetre oldottabb a beszélgetésünk, nem kell mindent újrakezdeni, hiszen egy icipicit már ismerem.-Azt mondtad, csak ki akartad próbálni ezt a területet, aztán mégis benne maradtál, már több, mint húsz éve.- Beleszerettem az animációba, számomra ez a lehető legizgalmasabb műfaj, ami létezik. Ebbe összehozható irodalom, képzőművészet, zene és ez a sok műfaj valami végeláthatatlan lehetőséget kínál. A hagyományos értelemben vett rajzfilmektől mindig ideges leszek, de ha folyton próbára tehetem magam...- Ambícióim mindig is voltak, már akkor, amikor magáról a szakmáról még alig tudtam valamit. Vannak dobozban heverő, soha, senki által nem látott „filmjeim”, amiket maradék anyagoknak csináltam. Érdekes lenne egyszer elővenni őket. Egyébként, ha elkészül egy filmem, jó ideig nem nézem meg, mert úgyis csak azt látom, mi a baja, mi hiányzik, mit képzeltem másként. Utólag aztán megbarátkozom vele. 85
