Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Csuhai István: Szegedi történetek

összeveszés, ami után a romlás következik. Baltsa hangjában mindig is volt valami erőteljes és ideges érdesség; ez tette egyedülállóvá alakításait. 1985 után - jóllehet a magasság és a mélység egyenletesen tiszta marad — a váltásoknál egyre inkább és egyre gyakrabban érezhető a törés: valami nyers és mind hosszabb ideig tartó kásásság hallható. Teljes operafelvétel már nem készül Baltsával, új szerepei sincsenek, a bevált régiekben vállal fellépéseket, nem is sikerek nélkül. Ötven év, amiből úgy tíz telt el a csúcson, operaénekeseknél ez egyáltalán nem rossz arány, ha utánaszámolunk, hasonlítgatunk.

„Egy szerkesztőnek olvasnia kell, állandóan olvasnia.” Nem zenét hallgatnia, teszem hozzá, és most már - elég későn - tudom, hogy úgy igaz, ahogy mondtad.

Valaki, aki soha nem vallja be, hogy mi neki a legkedvesebb.

— Mit csinál mostanában?

— Egy cikket írok...

— Jól jegyezze meg, maga nem ír cikket. Cikket újságíró ír, és a Délmagyaror- szágban jelenik meg, a szövőnők munkájáról, vagy a mezőgazdasági munkák állásáról. Maga kritikát ír, tanulmányt, recenziót vagy könyvismertetést, esetleg esszét, írást, de nem cikket. Maga cikket nem ír.”

Ciano gróf szalonkára lő a befagyott Tiszán, a hajtok között a hideg dél-alföldi télben egy tápéi kisgyerek, aki majdan azt is látja, hogy a későbbi potentátok sörétes puskával hogyan lőnek varjúra. A varjúnak erős tolla van, a sörét nem hatol át rajta, a madár megrázza magát, és elrepül. A vadászat sikertelen, a puskás embert kétségek gyötrik, hitét veszti, a rendszer erodálódni kezd, majd lassan összedől.

Lehet, hogy vannak nagy magánkönyvtárak, hogy Vas Istvánnak vagy Illés Endrének 15-20 ezer kötetet számláló könyvtára volt otthon — lehet, mondom, minden lehet. Lakótelepi lakásban ennyi könyvet mégsem igazán mindennapos látni; térdig-derékig érő könyvhalmok, keskeny járatokkal az íróasztalhoz, az ágyhoz és a nyílászárókhoz. „Segítenél-e, Tanár úr? Pontosan kellene tudnom, hogy Láng Zsolt első kötete melyik évben jelent meg.” „Várj, most leborultak a könyvek. Itt van valahol, tudom is, hogy hol, elő fogom keresni, visszahívlak majd és megmondom.”

Egyetlenegy óráján voltam, az is egy speciálkollégium, ha mond még ez a kifejezés valamit, késő délután, vagy inkább kora este kint, Újszegeden, a Móra Kollégium egyik társalgójában, 1982 őszén. Félévre volt hirdetve; de az első után a többi óra elmaradt. Nincs még szabad óraválasztás, a tényt, hogy az oktatás konzervatív és hierarchikus, s e minőségében kikezdhetetlen valami, a szegedi bölcsészkar tanrendje és praxisa 1986 nyaráig - és kicsit még tovább — a lehető legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja és tartatja. Nincs áthallgatás, átiratkozás, a 20. századi magyar irodalmat nekünk nem ő tanítja. 1986 tavaszán például a „Fejezetek a mai magyar irodalomból” című szemináriumot sem.

126