Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Csuhai István: Szegedi történetek

Csuhái István

Szegedi történetek

Ilia Mihály tanár úrnak Szegedre

c

KJ oha nem írtam még születésnapi köszöntést, de mindig tudtam, hogy az milyen nehéz. Ki vagyok én?

Én, bevallom, Ilia Mihályról először 1979 nyarán hallottam, Szegeden, Szigeti Csabától. Kéthetes egyetemi előkészítő tábor, az órákat többnyire egyetemisták, fiatal oktatók tartották, a harmadik és a negyedik gimnáziumi osztály közé eső nyáron, augusztus végén: már éppen vége volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, de még nem kezdődött az egyetem: egy csöndes, nyugodt, kihalt kisváros. Dugonics András, a nagy szegedi árvíz, Móra Ferenc, Tömörkény, Radnóti, József Attila. Zenélő szökőkút, Somogyi könyvtár, Kárász utca, Hősök kapuja, Sárkány Étterem, bőven húsz forint alatt van egy korsó sör. Szigeti Csabától értesültem arról is, hogy vannak irodalmi folyóiratok: Mozgó Világ, Tiszatáj, Forrás, Alföld, Kortárs, Életünk, Jelenkor, Új írás, Élet és Irodalom, Kritika. Vannak élő írók, vannak közöttük fiatalok is, most jelent meg például egy könyv, aminek két könyvjelzője van. Csaba nagyon szépen, egészen magávalragadóan beszélt az Irodalomtörténeti Közleményekről. O egyébként is szereti a felkiáltójeleket, s az ItK-ról szóló rész, most már tudom, 1979 nyarán végig egy nagy lágy felkiáltójel volt.

Egy ugyancsak fiatalnak nevezhető magyar író 1994. január 25-én reggel útnak indul egy déli határmenti városból egy másik déli határmenti városba. Ahogy taxival áthajt a városon, csődületet lát, rendőrautókat, felbolydulást, feszültséget. A taxis nem sokat tud: azt mondják, éjszaka meggyilkolták a város hírneves cukrászát, és úgy hírlik, nemcsak ő halt meg, hanem kiirtották az egész családját. Leszámolás, vagy mi. Az író bizonyíthatóan nehéz kézitáskájában ott egy hónapok óta ígért, majdnem befejezett, de nem tökéletesen kész kézirat, ötvenvalahány gondosan kinyomtatott oldal, melynek ekkorra sok részlete ismerős már különböző felolvasásokról: mindenesetre ez az első teljes megmutatható változat. Biztosan szerepel már benne a következő rész: „A Kárász utcán, éppen a Wagner palota felé hatalmas tumultus van, nagy, mozdulatlan és megdermedt gyülekezet. Megtorpanok. Nők zokognak keservesen. A férfiak arca komor, csodálkozó. Rendőröket is látok, s kiszállt a mentőszolgálat is. Jó lenne megtudni, mi a csuda ez.” A szövevényes történet ugyanabban a városban játszódik, ahol lemészárolták a cukrászt és családját, csak jó nyolcvan évvel korábban, még az első világháború előtt; szálai egy brutális gyilkosságsorozatba bonyolódnak már ebben a majdnem kész változatban is. De ez is későb123